Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

13 Csehszlovákiai magyar reformátusok felhívása a világ protestáns vezetőihez A Csehszlovákiában élő és szenvedő magyar reformátusok azzal a bizalomteljes kéréssel fordulnak a világ protestáns vezetőihez, hogy a békekötések alkalmával hassanak oda, hogy Közép-Európában és különösen Csehszlovákiában nemzetiségi különbség nélkül mindenki számára biztosíttassák a teljes vallásszabadság. Lehet, hogy felesleges dolog ezt külön kihangsúlyozni, mert a tervezetekben ez magától értetődőleg benne van, mégis könnyíteni akarunk lelkiismeretünkön, hogy a magunk részéről mindent megtettünk, hogy ennek az ellenkezője ne következzék be. Ugyanis biztos tudomásunk van arról, hogy a szlovák kormány Egyházunk szellemi és anyagi erőit is az általa tervbe vett elszlovákosítás szolgálatába óhajtja beállítani és kihasználni. Egyházalkotmányunk jó részben máris fel van függesztve, egyházi ügyeinket választott, törvényes vezetőink helyett a kormány és megbízottai által kinevezettek intézik, s most arról van szó, hogy autonómiánknak utolsó foszlányát is eltörölve, megfosszák a gyülekezeteket lelkészválasztói joguktól, s a lelkészeket is a kormány által megbízott és tisztán szlovákokból álló bizottság nevezze ki s helyezze át politikai szempontok szerint. Egyetemes egyházunknak több mint 200 lelkésze van, akik közül még 5 százalék sincs szlovák nemzetiségű, mégis egyedül csak ők nyerhetnek vezető állást és kizárólag csakis ők intézhetik a közös ügyeket. Tervük szerint a magyar református híveket szét akarják szórni a szlovák vidékeken, mit se törődve azzal, hogy ilyenformán megoldhatatlan nehézségekbe fog ütközni a lelkigondozásuk egyrészt, másrészt hiába fognak a megépített ősi ref. templomok és lelkészlakok régi helyükön állni, ha körülöttük már más vallású, más nemzetiségű nép fog lakni. A templomok tehát hívek, a hívek meg templomok nélkül maradnak, a lelkipásztorok sorsa pedig teljesen bizonytalan lesz. Nem is titkolják, hogy a magyar lelkészeket lehetőleg a szlovák gyülekezetekbe teszik, a szlovák lelkészeket pedig a magyar gyülekezetekbe, hogy valamennyien elszlovákosodjanak. Gyermekeinknek már most se szabad anyanyelvükön tanulniok a vallást, s vannak helyek, ahol máris elrendelték a hívek minden tiltakozása ellenére a szlovák nyelvű igehirdetést. Amidőn ezeket felsoroljuk, nem csupán panaszkodni akarunk. Nem, még csak azt se igényeljük, hogy orvosolja valaki bajainkat. Alázatos, engedelmes lélekkel elhordozzuk lelki nyomorúságunkat, mert bízunk abban, hogy a békeszerződések gondos71