Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

Szlovákiából való kitelepítésére irányuló csehszlovák követelés. A Magyarországra vonatkozó fegyverszüneti feltételekről tárgyaló nagyhatalmak január 16-án foglalkoztak ezzel a kérdéssel, s meghallgatták ez ügyben a moszkvai csehszlovák nagykövetet - a későbbi miniszterelnököt -, Zdeněk Fierlingert is, ám az általa előterjesztett csehszlovák álláspontot mind az amerikai, mind a brit fél elutasította.

3 2 A csehszlovákiai magyar kisebbség ügye ekkor már jó ideje a csehszlovák diplomáciai törekvések és tárgyalások egyik fontos pontját képezte. Karel Kaplan szerint Beneš elnök 1943 decemberi moszkvai tárgyalásain állt elő először nyilvánosan a magyar lakosság Csehszlovákiából való kitelepítésének elgondolásával.

4 Janics Kálmán viszont már 1943 januárjából idézi Beneš egyik levelét, mely a németek vonatkozásában a nagyhatalmak által már korábban is támogatott transzfer elvének a magyarokra való kiterjesztését is - sőt, ekkor még a lengyelek kitelepítéséről is szó volt - tartalmazza.

5 Beneš úgy vélte, hogy - München keserű tapasztalata után - csakis egy nemzetiségek nélküli Csehszlovákia lehet a jövőben az ország szuverenitásának és integritásának biztosítéka, így a kérdés - miként arra kötetünk néhány korabeli dokumentuma is utal - elsősorban stratégiai kérdésként merült fel a számára. Ugyanez a véleménye Janics Kálmánnak is: „A magyar kisebbség az 1945-ös diszkriminációban azért került egy szintre a németekkel, mert az okokat nézve nem a kisebbségekről volt szó, már az emigrációban sem, hanem az államrezonról, az integritást veszélyeztető tényezők kiküszöböléséről, és ebben a magyar kisebbségnek mindennemű joga, igazsága, szubjektivitása nyomtalanul elveszett."

6 A magyarok kitelepítésének elvét a Moszkvában tárgyaló Benešnek már 1943 decemberében sikerült elfogadtatnia Sztálinnal és a szovjet vezetéssel - olyannyira, hogy három és fél évvel később, a párizsi békekonferencián is ők érveltek a legnagyobb vehemenciával mellette, lásd Visinszkij beszédét -, s bár Beneš a hírt még ugyanazon a napon, 18-án tudatta a moszkvai csehszlovák (kommunista) emigráció vezetőivel, kiderült, hogy Gottwaldék ekkor még másképp képzelték el „a magyar kisebbség kérdésének megoldását", s azt nem kapcsolták össze a németkérdéssel.

7 A moszkvai csehszlovák kommunistáknak a magyarkérdéssel kapcsolatos nézeteiben 1944 májusában következett be radikális fordulat,

8 jóllehet egy hónappal korábban Gottwald a Javaslat néhány intézkedés megtételére Csehszlovákia felszabadított területein című dokumentumhoz fűzött jegyzeteiben „a magyarok egyenjogúságáról, a magyar demokratikus erőkkel való együttműködésről szólt".

9 Sőt, állítja Janics Kálmán, „1944 nyarán a kisebbségek likvidálását kívánó radikalizmus motorja már nem Londonban, hanem Moszkvában volt",

1

0 noha magában Szlovákiában még sokáig nem vetődtek fel ilyen élesen ezek a kérdések, s a Szlovák Nemzeti Tanácsnak is 6