Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948
„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)
beteg magyar internált nő súlyos vakbélbántalommal öt kilométert volt kénytelen gyalogolni és csónakkal kelni át a Dunán, hogy átjusson feketén Pozsonyba, és a rajta végrehajtott műtét a fáradalmak következtében majdnem életébe került. A tölténygyári táborban még szomorúbb a helyzet. Hatalmas fabarakkokban, ahol valamikor az internált zsidókat tartották a németek, a puszta földre terített papiroson fekszenek az internáltak, férfiak, nők vegyesen, mindenféle takaró, sőt sok esetben kabát nélkül, mivel ide azokat hozzák, akiket az utcán fognak le. Ezeknek gyenge élelmezés mellett naponta 12-14 óra hosszat nehéz munkát kell végezniök. A pozsonyi magyarokhoz hasonló helyzetben vannak Szlovenszkó-szerte a magyarok. Mindezt memorandumban 2 és szóban jelentettük a magyar kormánynak immár több mint két és fél hónapja. Akkor csak 200 volt az internáltak száma, ma az ötvenszerese, és helyzetük hovatovább tarthatatlan és megérett az orvoslásra. Ha soká halogatjuk az orvoslást, lelkileg is, testileg is tönkremegy az internált magyarság, melynek semmi más bűne nincs, mint hogy 27 évi kisebbségi sors alatt híven megmaradt magyarnak. Hogy ez meg ne történjék, úgyszólván a tizenkettedik órában, felhívjuk immár az egész magyar társadalom figyelmét a következőkre: 1. A szlovákiai magyarok sohasem voltak fasiszták, sőt pozitív értelemben vett ellenállást tanúsítottak minden ilyen mozgalommal szemben, személyi és vagyonbiztonságuk veszélyeztetése árán is. 2. A Magyar Párt még 1945 áprilisában kérte, vizsgálják ki tárgyilagosan tagjai szerepét, és büntessék meg az esetleges bűnösöket. A szlovák hatóság ennek nem tett eleget, sőt egyetemlegesen üldözi a magyarokat mint fasisztákat. 3. A szlovákiai magyarok üldözése beleütközik az emberiesség alapelveibe, és módszereiben nagyon hasonlít a fasisztákéihoz. Ezért kell ezt az üldözést nem csak általános emberi, hanem egy új fasiszta módszer szempontjából is megítélni és hatálytalanítani. A helyzet ezen elfajulása nem tulajdonítható sem a jóérzésű szlovákoknak, sem az oroszoknak, hanem tisztára azon elemeknek, melyek a mindenkori rezsimet szolgálva most azzal akarják elfeledtetni még pár hónappal ezelőtti németbarát igyekezetüket, hogy másra terelve a figyelmet, bűnbaknak az ártatlan magyarságot állítják oda. Mindezek alapján Magyarország közvéleményéhez és a közélet vezető tényezőihez fordulunk, mert elképzelhetetlen, hogy a szlovákiai magyarok eme megszégyenítő helyzetén az anyaországi magyarság ne kívánna és ne tudna segíteni. Ha ezzel a tájékoztatóval felkeltettük a figyelmet, folytatólagosan bővebb adatokkal és az orvoslásra vonatkozó javaslatokkal fogunk szolgálni. Budapest, 1945. júl. 25. A Budapesten élő pozsonyi menekültek 60