Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

szüntette megjelenését. Szálasi híveinek mégsem sikerült a szlovákiai magyarságot megbontani, a pártot sem sikerült kezükbe keríteni, megbuktak még az oroszok érkezése előtt. Ismeretes volt a szlovákiai magyarokról általában és személyenként is, hogy az üldözött zsidókat és cseheket támogatták, megvédték, rejtegették, mégpedig önzetlenül. Lehetővé tették a cseh protektorátusból menekülőknek, hogy Magyarországon s onnan Belgrádon át Londonba jussanak. Az elnyomás és a hatalmi téboly közepette is a szlovákiai magyarok viszonya mind a szlovákok, mind pedig a csehek irányában mindig szívélyes, zavartalanul jó volt. Mindenki tudta, hogy a magyarországi szlovákokat ért sérelemről nem mi tehetünk, sőt azokat mi is sérelemnek érezzük. A szlovákiai magyarság, melynek zöme szegény városi kispolgárból, ipari munkásból, nyugdíjasokból, néhány tucat középbirtokosból, tíz nagybirtokosból és néhány ezer falusi parasztból állott, pozitív értéke volt mindig Szlovákiának. A SZLOVÁK FELKELÉS idején, mely idő most oly fontos értékelési pont a mai Szlovákiában, a szlovákiai magyarok magatartásukhoz híven viselkedtek. A felkelőkhöz csatlakozott szlovák helyőrségekkel együtt csatlakoztak magyar nemzetiségű katonák is. Csak egyetlen magyar községből, Püspökiből például 54 magyar fiú harcolt a németek ellen a felkelő szlovákok között. A partizánok közt is jelentős volt a magyarok száma. A magyar birtokosok mindenütt, de különösen Nyitrában, Barsban, Turócban segítették a partizánokat: pénzzel, gyógyszerrel, élelmiszerekkel, fegyverekkel, állatokkal. Nem egy magyar élete kockáztatásával a szlovák partizánok segítségére sietett, rejtegette őket, átöltöztette stb. Ez a magyar magatartás különösen vidéken szembetűnő volt. A Magyar Hírlap minden terror ellenére sem írt egyetlen sort sem a besztercebányai kormány és a felkelés ellen, csupán az események regisztrálására szorítkozott beszámolóiban, a sorok között pedig megsejtette olvasóival a felkeléssel való szolidaritását. Ismeretes Esterházy János exponálása is a besztercebányai kormány ügyében. AZ ÚJ CSEHSZLOVÁKIÁBAN azonban mindennek ellenére a magyarsággal úgy bánnak, mintha Hitler egyenesen Budapestről szórta volna a veszedelmeket Csehszlovákiára. Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a nyilasok felvidéki szereplése, és a magyar katonaságnak egyes szlovák vidéken való viselkedése 1944 novembere és 1945 márciusa között nagyban hozzájárult ahhoz a féktelen és igazságtalan büntetéshez, melyben ma a szlovákiai magyarok ártatlanul részesednek. A budapesti politika vaksága 1938-1945 között s a hungarista szellem rendkívül károsan befolyásolta a szlovák-magyar viszonyt. Azonban nem adnánk tárgyilagos képet, ha mindazt, ami ma Szlovákiában a magyarok 42