Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

valamilyen intervenció, s addigra befejezett tények elé akarják a világot állítani. Ezért sürgős, súlyos és fontos ez a kérdés. Nagyon sajnálatos, hogy mikor a parancsuralom helyett visszatért a demokrácia és a humanizmus uralma, a szlovák kommunista párt megtagadja elveit és a fent vázolt módon jár el azzal a magyarsággal szemben, mely soha egy pillanatra sem hódolt be sem a németeknek, sem a nyilasoknak, jóllehet súlyos nyomás alatt állottak és személyi biztonságuk állandóan kockán forgott. Az előadott intézkedések százezer szlovákiai magyart sújtanak, akik közül 30 000 Pozsonyban él. Ez a magyarság az elmúlt 27 évi kisebbségi sors alatt egyik csapást és méltánytalanságot a másik után szenvedte el állásvesztés, állampolgárság-megvonás, iparengedély-megszüntetés, kiutasítás, bebörtönzés, kínzás, házkutatás stb. formájában. Már maga az is bűn volt, ha valaki a személyi adatok kapcsán bevallotta, hogy nemzetisége magyar, vagy magyar iskolát végzett, magyar lapra fizet elő, magyar rendezéseket látogat, magyar jótékony célra adakozik. Ez a mindamellett lojális, törvénytisztelő, adófizető, katonáskodó, közmunkát végző magyarság azt kénytelen hallani Beneš elnöknek múlt héten Pozsonyban elmondott beszédében, hogy a magyarokkal nem lehet együtt élni, tehát el kell tűnniök.

1 A szlovákiai magyarság mindig csak reálisan gondolkodott, és ma fokozott mértékben tesz így. Tudja, hogy végképpen meg kell alkudnia a helyzettel - és ha végképpen nem lehet Szlovákiában magyar életet élni -, el is hagyja szülőföldjét és visszatér az anyaországba, melynek annyi vérveszteség után alighanem szüksége lesz minden egyes magyar lélekre, különösen a kisebbségi sorsban megedzett, valóban demokratikus mentalitású fajtestvérre. A szlovákiai magyarság tehát az előadottak alapján kéri a magyar kormányt: 1. hasson oda, hogy a szlovákiai, elsősorban pozsonyi magyarság mindenéből való kifosztása, kitelepítése és esetleges deportálásának veszélye megszűnjék; 2. vizsgáltassák ki a szlovákiai magyarok szerepe német- és nyilasellenes magatartásuk igazolására, aminek során a pár bujkáló nyilas nyerje el méltó büntetését; 3. ha mindennek ellenére sem volna lehetséges, hogy a magyar kisebbség méltányos politikai és kulturális jogok élvezete mellett továbbra is Szlovákiában éljen, tétessék lehetővé számára, hogy intézményes és rendezett formában hagyhassa el az országot és elhozhassa vagyonát. A szlovákiai magyarság, mely az elmúlt 27 év alatt mindig hűen kitartott az anyaország mellett, elvárja, hogy a magyar kormány sürgősen és maradéktalanul kiáll mellette és mindent elkövet megmentése érdekében. Budapest, 1945. V. 17 Stelczer Lajos, a szlovákiai Magyar Párt központi igazgatója 40