Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

„Beneš-, Hodža-, kommunistabarátok." A Magyar Pártnak nem volt olyan félhivatalos katonai szervezete, amilyen a HG és az FS volt. A magyar cserkészszövetséget még 1939-ben feloszlatták, mondván, hogy angol szellemű és szokású demokratikus szervezet. Az elmúlt hat év alatt egyetlen magyar szakszervezet működését sem engedélyezték. Amikor egyszer a Magyar Pártba szervezett férfiak testedzés végett összejöttek - természetesen fegyvertelenül -, egy FS-legény följelentésére megjelentek a helyszínen a HG és az FS alakulatai, s ütlegelték ezeket a magyarokat, vezetőjüket, Bikszárdyt pedig a halálba kergették. A hat év alatt a pozsonyi USB és Ulava börtöneiben mintegy 10 ezer magyart tartottak fogva antifasiszta magatartásuk miatt! Floch István főszerkesztő a börtönben kapott betegségben halt meg, nem sokkal a kiszabadulása után. A magyarok elleni terrornak nem volt határa. A németek nyíltan támadták a Magyar Pártot, hogy zsidó tagjai vannak. Hasonló okok miatt követelték a pozsonyi, az eperjesi és a lőcsei kaszinó bezárását, s ez meg is történt. Bezárták továbbá a Magyar Családvédő Egyesületet. Nem engedték működni az első köztársaság elnöke, Masaryk által alapított Csehszlovákiai magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságot, s annak élére rosszindulatúan - kormánybiztost állítottak. O az egyesületet bezáratta, vagyonát elkobozta. Száz meg száz, főként szegény magyar vesztette el állampolgárságát, állását, nyugdíját. A magyaroknak Szlovákiából való kiutasítása mindennapos esemény volt. Állandó jelenség volt a rádió és a könyv elkobzás, a telefonok leszerelése. Házkutatásokkal, kihallgatásokkal, rendőri és csendőri felügyelet alá való helyezésekkel zaklatták állandóan a magyarokat mind Pozsonyban, mind vidéken. A Nemzeti Színházban magyar előadásokat nem engedélyeztek, s meggátoltak minden kulturális érintkezést az anyaországgal. A nyilvános magyar könyvtárból eltávolítottak minden demokratikus jellegű munkát. A magyar iskolák egy részét bezárták, a megmaradottakban az osztályok számát csökkentették, megtiltották az első Csehszlovák Köztársaságból származó tankönyvek használatát, s a tanítók és a tanárok egy részét elbocsátották. Főiskolásainktól megtagadták az ösztöndíjat s a kedvezményes internátusi helyeket. Megtagadták tőlünk az utazási engedélyeket, egyszóval megtagadtak tőlünk minden kedvezményt, amelyekkel az első Csehszlovák Köztársaságban bírtunk. A magyarok, mivel hívek maradtak humanista eszményeikhez, Szlovákia legüldözöttebb társadalmi szövetségévé váltak. A németek Pozsonyban és a Szepességben anyagi előnyök ígéretével, hivatalos nyomással és névelemzéssel igyekeztek fasiszta faj elméletüknek érvényt szerezni azoknak a magyaroknak a körében, akiknek nem volt magyar hangzású nevük. Ez a törekvés azonban kudarcot vallott. Az itteni magyarok azokkal a haszonlesőkkel sem azonosították magukat, akik névváltoztatással beléptek a Német Pártba, illetőleg a Szlovák Néppártba, s ezért megkapták júdáspénzüket. A németek még a lelki élet területén is megfélemlítéssel akadályozták az alkotó munkát. A magyarok mindennek ellenére kitartottak demokratikus és 33