Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

legközelebbi munkatársai vagyunk, tudjuk, hogy szándékában áll tevékenységéről a csehszlovák kormánynak, illetőleg a Szlovák Nemzeti Tanácsnak beszámolni. Minthogy Esterházy János ma nincs abban a helyzetben,

1 hogy a csehszlovák kormány, illetőleg a Szlovák Nemzeti Tanács előtt megjelenjen, tisztelettel kérjük, hogy ideiglenesen szíveskedjenek előterjesztésüket tudomásul venni azzal, hogy ebben csak a tiszta tényeket adjuk elő. A legtiszteletteljesebben kérjük a csehszlovák kormányt, illetőleg a Szlovák Nemzeti Tanácsot, hogy jóindulatúan bírálja el emlékiratunkat, s ha további felvilágosításra lenne szüksége, Esterházy Jánoson, a Magyar Párt elnökén kívül szíveskedjék kihallgatni az alulírottakat, mielőtt végleges döntést hozna a magyarság ügyében. Fájdalmasan lehangolt minket az, hogy az újjáéledt állam felelős vezetői - valamiféle optikai csalódás következtében - a szlovákiai magyarság hatéves magatartását azonosnak értékelik a németeknek és ama szlovákoknak a magatartásával, akik kéz a kézben gyalázták meg az emberiesség, az egyenlőség, az igazság és a jogrend örök törvényeit. Ebből az azonosításból fakadnak számunkra már ma is a véget nem érő szenvedések, és előreláthatólag még az eljövendők. A németekkel való azonosítás ellen a leghatározottabban tiltakozunk, hivatkozva az új Európa népi demokratikus eszméire, amelyekhez a magyar népet is erős történelmi szálak fűzik! Tiltakozunk, mert a mi hatéves kiállásunk tiszta volt! Tudomásul vesszük a Szlovák Nemzeti Tanács minden határozatát, s a velünk született törvénytisztelettel ígérjük, hogy azokat be is tartjuk. A fentiek igazolására a következő dátumokra és tényekre emlékeztetünk, s ezeket hajlandók vagyunk részletesen és hitelt érdemlően bebizonyítani. A magyarok, akik Szlovákiában élnek, 1938-tól 1945-ig minden erejükkel ellenálltak - holott a szlovák államban számunk nem volt nagy - a fasizmusnak, és elhárították maguktól az anyagi előnyöket, a hatalmi lehetőségeket. Belső, erkölcsi meggyőződésből megtagadták az együttműködést a német és a szlovák kényurakkal. A szlovákiai Magyar Párt semmiféle vonatkozásban nem azonosítható az egykori szlovákiai Német Párttal, s ismert tény az, hogy a magyarok, a Magyar Párt nem kollaboráltak a németekkel, a Német Párttal, de még a Hlinka-féle Szlovák Néppárttal sem, sem a Hlinkagárdával, sem a Hlinka Ifjúságával. Ellenkezőleg, a németek és az említett szlovák szervezetek üldözték a magyarokat, a Magyar Pártot. A Magyar Párt volt Szlovákiában az egyedüli antifasiszta politikai párt! Az itteni magyarok elhatárolták magukat a hitlerizmustól, s a gyakorlatban szolgálták a kereszténység, a humanizmus eszméit. Nem köszöntek hitleri módon, föllendített kézzel. Ezért a Magyar Párt az utolsó években hivatalosan és nem hivatalosan, közvetlenül és közvetve a legnagyobb üldöztetésnek volt kitéve. A Grenzbote, a Német Párt hivatalos orgánuma, a hitlerizmus ellenségeit Szlovákiában így jelölte meg: csehek, zsidók, magyarok, kommunista bujtogatok. Amikor 1941 novemberében az USB magyar értelmiségeiket tartóztatott le, köztük több újságírót, a Grenzbote a következő cím alatt számolt be az eseményről: 32