Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

Feltételezzük, hogy az elvtársaknak aggodalmai támadnak a magyarság külön, nemzeti alapon való tömörülése tekintetében, tartván attól, hogy a magyarság további fejlődése a több évi nemzeti elnyomatás hatása alatt ugyanolyan nacionalista irányba terelődnék, mint ez a szlovák népnél történt. Úgy véljük, hogy ezek az aggályok nem indokoltak, tekintettel a csehszlovákiai magyarság speciális helyzetére. Ugyanis a magyarság a több évi elnyomatás után - szinte marxi értelemben közös sorsú, elnyomott osztállyá kovácsolódott és egyetlen törekvése szabadnak lenni kulturális és gazdasági tekintetben. Az itteni magyarság jobboldala vagy reszlovakizált - hogy így fedezze magát -, vagy áttelepült Magyarországra, s itt maradt csupán a munkásság, parasztság és kisszámú középosztály. Ezek mind tudatában vannak annak, hogy csak az MKP segítségével és [a] magyar kommunistáktól vezetett népi demokratikus alapon való magyar tömörülésnek van életjogosultsága. Ezt a nézetet osztja a református, evangélikus és a róm. katolikus papság is, mert nálunk nincs Mindszenty-probléma és - előreláthatólag - nem is lesz. Emellett tekintetbe kell venni, hogy a szlovákiai magyar kommunistáknak csupán kisebb része települt át Magyarországra, míg zöme itt maradt, és most visszavonultan várja, hogy újra bekapcsolódjék a politikai munkába a szlovákiai magyarság síkján, a népi demokrácia szellemében. Mindezek alapján azt hisszük, hogy egy népi demokratikus alapon álló és kommunistáktól vezetett magyar tömörülés, melyhez a kellő előfeltételek meg vannak adva, sőt bizonyos előkészületek is [lettek] téve, a csehszlovákiai magyarságot a legrövidebb időn belül és a legnagyobb eredménnyel elvezetheti a népi demokráciához és azon keresztül a szocializmushoz. A legnagyobb nyomatékkal hangsúlyozzuk, hogy ha a szlovákiai magyarságnak nem lesz olyan fóruma, mely feljogosítva és hivatva lesz a népi demokrácia szellemében képviselni és védeni a magyarság jogait, abban az esetben, tekintettel a szlovák kormányzati tényezők és közegeinek magyarellenes nacionalista beállítottságára, a magyarságnak megadandó jogegyenlőség a gyakorlatban semmivé vagy legalábbis teljesen csekély értékűvé válik. Ezen állításunk valószínűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy most - pontosan 1948. VII. 10-én - megjelent a Hivatalos Közlönyben (Úradný vestník) az új lakástörvény végrehajtási utasítása, mely - expressis verbis - kimondja, hogy a magyar nemzetiségűek megbízhatatlanok, és ezért lakbérleti viszonyukat a nemzeti bizottsággal felbonthatják, azaz kitehetik [őket] a lakásukból. Tehát felelős szlovák tényezők még most - a csehszlovák-magyar megegyezés küszöbén - sem restellték rendeletileg kimondani, hogy a magyarok általában megbízhatatlanok és azért hajlékuktól megfoszthatok. De ettől eltekintve miért ne lehetne a szlovákiai magyarságnak népi demokratikus 244