Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

azonban a cseh párt - legalább eddig - nemigen avatkozott a szlovák párt belügyeibe, helyesebben nem volt módjában a Husák és Clementis köré csoportosult nacionalista és többségben levő csoport ellen a kellő eréllyel fellépni. Éppen azért nem szabad, hogy az elvtársakat megtévesszék az egyes csehszlovákiai vezető elvtársak hivatalos nyilatkozatai, mert azok mögött - legalább is a szlovák elvtársaknál - a leghatározottabban ott lappang az a reservatio mentalis, mely a csehszlovákiai magyarság diszkriminációjának megszüntetését és egyenjogúsítását legalább a gyakorlatban- el akaija gáncsolni vagy a minimumra csökkenteni. Mi sem bizonyítja jobban ezt a felfogást, mint egy vezető és mérvadó szlovák elvtársnak kijelentése, aki egyik magyar elvtárs-ismerősének a csehszlovákiai magyarság sorsára vonatkozólag kijelentette, hogy a csehszlovákiai magyaroknak anynyi joguk lesz, amennyit Rákosi elvtárs kiharcol számukra, és hozzáfűzte - nyugodtak lehetnek a magyar elvtársak a tekintetben, hogy Rákosi elvtárs minden nagyágyúját harcba fogja vetni. Vagyis a vezető szlovák elvtársak a Magyarországgal való megbékülést nem az új - csupán számukra új - viszonyok szükségességéből eredő felismerés alapján akarják, hanem kényszerűségből, amit az általuk revizionistának rágalmazott MKP sikeres harca ért el. Mindezen körülmények szükségessé teszik, hogy - a clara pacta, boni amici elve alapján - a megkötendő csehszlovák-magyar egyezmény minden kérdést felölelő és megoldó s precíz legyen, mert különben egy hiányos szerződés - tekintettel a másik szerződő fél jóakaratának hiányára - olyan súrlódási felületet hagyna, mely veszélyeztetné a kommunizmus érdekében - különösen most, a jugoszláv eset után

2- oly fontos csehszlovák-magyar együttműködést. Az előadott körülmények tekintetbevételével úgy véljük, hogy a csehszlovákiai magyarkérdés megoldásánál a csehszlovákiai magyarok érdekeit a kommunizmus nemzetközi érdekeivel összhangban kell biztosítani. Ezen jogok biztosítása két módon történhetik meg. Az egyik: a kisebbség különszervezkedése alapján, mint Erdélyben, a másik: amely nem ismer kölönszervezkedést nemzeti alapon, mert a nemzeti jogok megadása teljes és semminemű akadályokba nem ütközik, mint Jugoszláviában. A kommunizmus eszméjének jobban felel meg a másik megoldás, amikor már teljesen megszűnik a nemzetek közötti ellentét és nincs szükség nemzeti alapon, hanem csupán osztályalapon való szervezkedésre. Azonban tekintettel a Szlovák Kommunista Párt eddigi nacionalista, nyílt magyarellenes politikájára, minek következtében a szlovák népben és a szlovák kommunisták között is mély gyökeret vert a magyarellenesség, nehezen lehet biztosítani a csehszlovákiai magyarság politikai, kulturális és gazdasági jogait külön magyar tömörülés nélkül. 243