Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948
„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)
kedett: „Összefoglalva: a Végrehajtó Bizottság irreális célt tűzött maga elé, amikor tárgyalófélként való bevonását kérte (értsd: a magyar-csehszlovák lakosságcsere-tárgyalásokba - T. L. megj.). Ez az akkori nemzetközi helyzetben nem volt lehetséges. Az érdekvédelem ellátására 1946. február 27. után 6 3 már ott volt a pozsonyi magyar meghatalmazott a maga konzuli jogvédelmével, az egyezményből fakadó csehszlovák kötelezettségek számonkérésére pedig a magyar-csehszlovák vegyes bizottság. A magyarság helyzetére vonatkozó tájékoztatásra pedig a pozsonyi magyar meghatalmazottnak Kassáig kiépített szervezete. Ettől függetlenül a Végrehajtó Bizottság elévülhetetlen érdemeket szerzett a segélyezési akció lebonyolításában, és abban, hogy a pozsonyi magyar meghatalmazott munkáját (...) folyamatosan segítse." 6 4 Ami az elévülhetetlen érdemeket illeti, az azóta eltelt évtizedek történelmi távlatából is elmondható, hogy a bizottság tagjai tevékenységükkel - bár a nagypolitika szintjén, alapvetően valóban nem befolyásolhatták az eseményeket - az alsóbb szinteken eredményesen helytálltak: életeket mentettek meg, hitet tápláltak az emberekben, a tájékoztatás és az információáramlás minimális funkcióinak működését biztosították, felvilágosító, jogmagyarázó és érdekérvényesítő szolgálatot láttak el, sőt, bizonyos értelemben még egyfajta nem legális diplomáciai tevékenységet is folytattak. A Magyar Végrehajtó Bizottság 1948 tavaszán, Szalatnai Rezső áttelepülését megelőzően fejezte be tevékenységét, amelynek utolsó dokumentumai azok a magyar külügyminisztérium részére készített jelentések voltak a csehszlovákiai helyzet alakulásáról, melyek kötetünkben a 63. és 64. sorszám alatt olvashatók. A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DEMOKRATIKUS NÉPI SZÖVETSÉG két főiskolai hallgató, Hentz Zoltán és Lipcsey Gyula ötlete nyomán alakult meg 1945 őszén. A titkos szervezet behálózta egész Szlovákiát - nyugat-szlovákiai és keletszlovákiai csoportja is működött s főként a katolikus értelmiséget (de voltak református és evangélikus tagjai is) - papokat, tanítókat, főiskolai hallgatókat - tömörítette maga köré. A Szövetség munkájának - akárcsak a Magyar Végrehajtó Bizottságénak - három fő iránya volt: a karitatív, a tájékoztató és az érdekképviseleti-diplomáciai tevékenység. Ők is különböző gyűjtésekből származó adományokkal támogatták a rászorulókat; dokumentumokat, adatokat jelentettek meg és terjesztettek a magyarok üldözéséről, két alkalomszerűen napvilágot látó röplapot is kiadtak (nyugat-szlovákiai terjesztéssel a Gyepű Hangját, kelet-szlovákiai terjesztéssel az Észak Szavát); memorandumokat szerkesztettek és azokat eljuttatták a vezető magyar politikusokhoz és papi méltóságokhoz, a különböző pártokhoz és kormányzati szervekhez (a nyugati csoportból Restály Mihály és Mészáros Gyula, a keletiből Hajdú László, Varró István és Krausz Zoltán teljesített ilyen feladatokat). 6 5 Különösen szoros kapcsolatot tartottak fenn Mindszenty József hercegprímással és Ravasz László református püspökkel. A csoport legnagyobb tekintélye dr. Arany A. László, a tudományos körökben elismert nyelvtudós és néprajzkutató volt. 21
