Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

Arról nincs tudomásunk, hogy volt-e együttműködés a Magyar Végrehajtó Bizottság és a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség között. (Szalatnai Rezső egyik, kötetünkben is közölt leveléből -1. a 13. sz. dokumentumot! - inkább e két legjelentősebb illegális szervezet közti rivalizálásra lehet következtetni.) Egyelőre arra nézve nincs bizonyíték, hogy a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség részt vett-e azon megbeszélések, összejövetelek valamelyikén, melyek a különböző illegális szervezetek munkáját voltak hivatottak összehangolni, illetve azok együttes és egységes fellépését demonstrálni. 1949 őszén, telén a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség vezetőit és a velük együttműködőket a sztálini terror útjára lépett „népi demokratikus" köztársaság egy monstre perben bíróság elé állította és a magyarellenes sovinizmus és bosszú újabb megnyilvánulásaként közülük tíz személyt példátlan szigorral elítélt. „Mi volt a bűnünk? - tette föl önmagának a kérdést évtizedekkel később a per egyik fővádlottja, a hat évre elítélt Krausz Zoltán. - Szakavatott jogászok szerint is legfeljebb a röplapok előállítása és terjesztése lett volna pénzbírsággal büntetendő, míg a jogtiprás elleni tiltakozásunk és a nélkülöző idős magyarok segítése nem ütközött az akkori törvényekbe. Az, hogy tanácsot kértünk Mindszenty hercegprímástól, Ravasz László vezérpüspöktől, s az akkori magyarországi politikusoktól és más közéleti személyiségektől, úgyszintén nem ütközött az államvédelmi törvénybe."

6

6 A SZLOVÁKIAI MAGYAR ANTIFASISZTÁK SZÖVETSÉGE néven és egyéb ehhez hasonló névváltozatok alatt szereplő illegális szervezetben a dél-szlovákiai magyar kommunisták és földmunkások, szakszervezeti mozgalmárok léptek föl a nemzeti kisebbségüket sújtó retorziók ellen. Különösen azt sérelmezték, hogy a támadássorozat, illetve a jogfosztottság ténye - figyelmen kívül hagyva a kassai kormányprogram VIII. fejezetében biztosított kivételeket is - a szóban forgó nemzeti kisebbség egészét érinti, a kommunisták, a munkásmozgalom harcosai és az antifasiszta ellenállás résztvevői közül beleértve azokat is, akik nem hajlandók feladni nemzetiségüket. A Szövetség memorandumait, fellépését a hozzátartozó retorikával és ideológiai ballasztokkal együtt s bizonyos kérdésekben való határozott ellenvéleményünk fenntartása mellett is pozitívan, a diszkriminációval való szembenállás sajátos színezetet jelentő részeként kell értékelnünk évtizedek távlatából is. A Magyar Végrehajtó Bizottsággal kötött taktikai szövetségük arra utal, hogy magasabbrendű célok érdekében képesek voltak túllépni osztály- és ideológiai korlátaikon is. A Szövetség tevékenysége vélhetően legismertebb vezéregyéniségének, a magát a szlovák nemzeti felkelés partizánharcaiban is kitüntetett Fábry Józsefnek feltehetően 1947 nyarára-őszére eső Magyarországra településével ért véget (bár még 1947. október 28-ról is ismeretes a Szövetség egyik tiltakozó levele, 1. az 59. sz. dokumentumunk jegyzetanyagát!).

6

7 Kötetünk utolsó dokumentumában Fábry József már a Magyar Dolgozók Pártjának megbízásából tett dél-szlovákiai körútjának tapasztalatait összegezi. 22