Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948
„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)
giz-gaz. Kénytelenek messze földön összeszedegetni a hulladékfát, és télre tárolni, mert különben megfagynának lakásaikban, amelyekről beszélni se jó. Fehér holló Ambruzs László festett kétszoba-konyhás lakása, de ez 12 km-re van a legközelebbi lakóhelytől. Itt-ott előfordul egy-egy jobb lakás, de a legtöbbje szomorú nyomortanya. A lakások nagy része dohos, penészes, víz csurog a falakról. Ivanovice na Hané községben egy Völgyesi nevű tornagörgői család egy 4 m hosszú és 2 m széles lyukban lakik. Két dikón alusznak, egyiken az apa 3 nagyobb, másikon az anya három kisebb gyermekükkel. Nagy hálával tartozom dr. Capeknek, a brünni központi hivatal egyik referensének, aki minden kérésemnek készséggel tett eleget, mert mint humanista, nem tekint fajra, osztályra, vallásra, egyedül csak az emberre. A villanyvilágítás kérdése is nehéz kérdés. Némelyek teljesen ingyen kapják, másoknál levonják a fogyasztás árát a bérből a kollektív gazdasági bérszerződés azon pontjára hivatkozva, hogy a mezőgazdasági munkásnak igénye van egy évben 12 1 petróleumra, ennek árát leszámítják a villanyvilágítás költségeiből, és a többletet megfizettetik. Ahol nincs bevezetve a villanyvilágítás, ott sok helyt még a havi 1 liter petróleumot sem hajlandók megfizetni. b) Az ottani viszonyok emléke ólomsúllyal nehezedik magyar testvéreink lelkére. Lakásviszonyok tekintetében feltétlenül jobb helyzetben voltak otthon. Mindegyiknek megvolt otthon a kis házacskája, földecskéje, ahol úr volt, és most nem tud szabadulni az emlék hatása alól, ez mérgezi meg éjszakáit, ez tölti be napjait, ez foglalkoztatja munkája közepette, és ezért búskomor és hallgatag, bánatos, merengő. Akik tehetősebb viszonyok közül jöttek, képtelenek a takarékosságra, mivel még otthonra képzelik magukat, a mezőgazdasági cselédek pedig megszédülnek a pénz varázsától, és a bőség folytán állandóan pénzszűkében vannak, mert a készpénzfizetés egyáltalán nem elegendő. c) Különösképpen nagy a szükség, ha egyedül dolgozik az illető deputátumos, mint pl. a már említett Szabó Béla Hodonínban, akinek gyermekei kicsinyek, felesége szülés előtt áll, és ott van még a két öreg szülő is, aki magával tehetetlen. Igen össze kell húzódzkodniok azoknak a családoknak, ahol csak egy családtag dolgozik. Az itteni gazdák nem is voltak előkészülve arra, hogy családos mezőgazdasági munkásokat kapnak. Vannak családok, ahol 3-4 családtag is dolgozik, kb. 3-10% az egészből. Ezek esetleg itt kinn is akarnak maradni, mert világéletükben nem voltak olyan jó anyagi helyzetben, mint jelenleg. Sikur János pl. Kőrösben 25 holdon gazdálkodott. Itt a mutěnicei állami birtokon dolgozik, ő, fia és három unokája. Havi keresetük kb. 9000,- Kčs-re rúg. III. Minden látszólagos jólét ellenére azonban legtöbbjük elvágyik innen, nem tudják megszokni az itteni életet, nem bírják elviselni a cselédsorsot. Hogy gyakoriak voltak a hazaszökések, nem csodálom. Nem csodálom, hogy a rabságnak érzett megkö217