Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

töttségből ki akarnak szabadulni. Pedig a figyelmesebbek és komolyabbak több min­dent tapasztalnak és tanulnak itt: így a műtrágyák intenzív használatát, az öntözőcsa­tornák használatát, az alapcsövezést, amit megtanulva fel is akarnak használni. A komolyabbja jó hírt szerez a magyar névnek, mert a magyar munka jelenleg jó márka Csehszlovákiában, és mindenütt dicsérettel emlékeznek meg a magyarok munkakészségéről, munkateljesítményéről, és sok helyen előfordul, hogy tisztán csak magyarokat alkalmaznak, mert a magyar szereti a földet, tud bánni vele és nem kell tanítani. Csodálatosan megélénkül bennük a honszeretet érzése. Nem is annyira földjükre, mint inkább Magyarországra vágyódnak, ahová kerülni minden álmuk, és az otthon képét gyötrő sóvárgással felváltja az emésztő sóvárgás a szabad magyar élet után. Otthonukban telepes lakik, földjüket más dolgozza be, marháikat, mezőgazdasági felszerelésüket elkótyavetyélik, hozzátartozóik elkerültek részint Csehországba, ré­szint Magyarországra, így nemcsak testileg, de lelkileg is kiszakadtak az otthonból. Nyomasztó súllyal hat rájuk a kultűrközösségből való teljes kiszakadás. Gyerme­keik vadon nőnek fel, és 90%-ban nem járnak iskolába a nyelv nem tudása következ­tében. Legfőbb olvasmányuk a Biblia és a Zsoltáros könyv, melyet mindegyikük ma­gával hozott. így válik a Biblia a nemzeti szellem megmentőjévé, a lelki élet örök forrásává és szent Klenódiummá, amely lelki táplálékot nyújt. - Simogató érzések­kel fogadják az Élő Vizet (evangélikus) és a Református családot. Az Új Otthon sokak szemébe könnyeket csalt, mert 3 nehéz, bánatos esztendő után az első magyar lap, amely a mi kérdéseinkkel foglalkozik és a mienk. A lelkészi látogatásoknak nagyon örülnek, és hálásak, hogy az Egyház nem feled­kezik meg róluk, akiknek életét ma a 263. Dicséret irányítja: „Egyedüli reményem, Úr Isten csak Te vagy." Mint szomjú vándorok, úgy szívják be az Élet Vizét, és csodálatos megtéréseknek, csodálatos Isten-kereséseknek voltunk tanúi. Sok olyan­nal találkoztam, aki éveken keresztül nem élt az Úrvacsorával, nem járt templomba, de most elhozta őt az Ige ereje, a magyar szó édes, bűvös varázsa. Katolikus testvéreinket is valami benső lelki kényszer űzi-hajtja a mi közössége­inkbe, és számonkérik tőlem a katolikus papot, hogy elvégezhessék szent gyónásu­kat. Nekünk, mint magyar papoknak legfontosabb a lelkek békéje és üdve, és meg­ígértem, hogy papot szerzek nekik. Lelkipásztori látogatásaim alkalmával végiglátogatok mindenkit, felekezeti, poli­tikai és társadalmi különbözet nélkül, mert csak egy keresztyén alapelv létezik: a szeretet. Megindító volt egy esti könyörgés Kyvalkán. Az esti áhítatra eljöttek a katoliku­sok is, és maguk is részt kértek az áhítatból, s a Zsoltárok váltogatták egymást Mária­énekekkel és a Miatyánk után elhangzott az Üdvözlégy, és könnyek csillogtak min­den szemben, az elragadtatás könnyei. 218

Next

/
Thumbnails
Contents