Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948
„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)
ság irányában. Ide futnának be [a] visszaélések és kilengések miatti esetleges panaszok, amelyek még a hozott jogszabályokon túlmenően sértik a magyarok érdekeit, mint azt a földreform végrehajtásában, az egyoldalú kitoloncolások során láttuk. A Magyar Tanácsnak a magyarságot érintő kérdésben tanácsadó joga volna minden hatóságnál. Eljárna és közbenjárhatna a magyar vonatkozású ügyekben. A külföldi sajtó képviselőit és a követségeket informálhatja stb. A Magyar Tanács felállításával egyidejűleg felfüggesztendő a magyar lakossággal szemben egyes rendeleteknek a végrehajtása, így különösen a 44/45., az 50/45. és a 69/45. számú rendeleteké 5 7 és az állampolgársági elnöki dekrétumé." 5 8 A javaslatról a címzett - természetesen - tudomást sem vett. Nem sikerült Szalatnaiéknak legalizáltatniuk az általuk kezdeményezett és felállított SEGÉLYBIZOTTSÁG tevékenységét sem, bár az működését haladéktalanul megkezdte, s az egész Szlovákiára kiterjedő karitatív feladatokat látott el. 5 9 E segélyszolgálat motorja és fő szervezője Pozsonyban Szalatnai Rezső és Szabó Béla esperes, Kassán pedig dr. Simái Béla orvos és felesége volt. 6 0 A segélyalap működtetéséhez szükséges eszközöket magánszemélyek és egyházközösségek körében folytatott gyűjtésből, a Nemzetközi, továbbá a Csehszlovák, illetve a Magyar Vöröskereszt adományaiból származó, valamint - később - az időközben Budapesten megalakult Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság által a pozsonyi meghatalmazott útján Szlovákiába juttatott, „segélyezésre kiutalt havi összeg képezte". 6 1 Az összegyűlt pénzből és különböző adományokból fedezték azután a Végrehajtó Bizottság legszükségesebb kiadásait, látták el pénzsegélyekkel, ruhaneműkkel, alapvető élelmiszerekkel és gyógyszerekkel - sőt, könyvcsomagokkal is! - a rászorulókat, különösen az elbocsátott és állás nélkül maradt közalkalmazottakat, a nyugdíjuktól megfosztott idős pedagógusokat és özvegyeiket. A Magyar Végrehajtó Bizottság történetében a következő jelentősebb fordulatra 1947. április 7-én került sor, amikor az - miután „már kétségtelenné vált a lakosságcsere megkezdése" - szövetségre lépett a többféle névváltozat alatt szereplő Szlovákiai Magyar Antifasiszták Szövetségével, illetve egyéb kisebb szerveződésekkel, és megalakították a CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAROK VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGÁT 6 2 (1. kötetünk ezzel kapcsolatos dokumentumait!). A kibővített bizottság, noha elkészített és kiadott néhány dokumentumot, nem bizonyult hosszú életűnek, s rövid idő elteltével a Szalatnai körül csoportosuló Magyar Végrehajtó Bizottság ismét önállóan folytatta tevékenységét. A bizottság történelmi szerepének, jelentőségének megítélésével kapcsolatban dr. Szabó Károly - aki 1946-47-ben a pozsonyi Magyar Meghatalmazotti Hivatal munkatársa, majd a lakosságcsere megindulása után a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság kirendeltségének vezetője, 1947. szeptember l-jétől pedig a pozsonyi magyar meghatalmazott helyettese volt - véleményem szerint túl szigorú álláspontra helyez20
