Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948
„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)
ri csehszlovákiai magyar szellemi és politikai vezetők, illetve értelmiség - és itt korántsem egyedül a volt sarlósokról van szó - a menekültprobléma és az áttelepítések folytán felvetődő kérdések megoldásában talált magának feladatot.) 8 A MAGYAR VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁG néven legelsőként szavát hallató illegális szervezkedés közvetlenül a kassai kormányprogram kihirdetését követő napokban jelentkezett Pozsonyban. A dr. Szabó Károly szerint kilenctagú Végrehajtó Bizottság a betiltott szlovákiai Magyar Párt vezetőségi tagjaiból, a Magyar Hírlap baloldali újságíróiból, publicistáiból, s más, demokrata érzelmű polgárokból verbuválódott. 54 A bizottság tagjai nagy valószínűséggel ugyanazok - illetve köztük vannak azok is -, akik következő ismert dokumentumukat, a kötetünkben ugyancsak olvasható április 19-i Emlékiratot is aláírták. A szóban forgó levelet és memorandumot követően e dokumentumok „eredménytelensége, illetve a magyarok ellen hozott kényszerintézkedések miatt" 5 5 a Végrehajtó Bizottság személyi összetételét tekintve fontos változásokon ment át, hiszen dr. Neumann Tibort időközben - Esterházy Jánossal együtt elhurcolták a szovjet katonai hatóságok, többen - például Stelczer Lajos, Garzuly Ferenc - Magyarországra menekültek, csatlakozott viszont a csoporthoz a munkásmozgalomból ismert kommunista ügyvéd, Fábry Zoltán egykori munkatársa Az Útnál, dr. Balogh-Dénes Árpád. (Magyarországra való távozásáig - miként azt kötetünk több dokumentuma is bizonyítja - természetesen a csoport tevékeny tagja maradt Peéry Rezső is.) A Végrehajtó Bizottság három fő irányban folytatta küzdelmét a csehszlovákiai magyarságot sújtó tragédia következményeinek enyhítéséért: „- interveniált a szlovák hatóságoknál; - megszervezte a bajbajutott magyarok, különösen a Ligetfalura deportáltak, valamint az elbocsátott értelmiségiek segélyezését; tájékoztatni igyekezett a magyarországi kormányszerveket, s befolyást gyakorolni a csehszlovákokkal tárgyaló magyar kormánydelegációkra." 5 6 A kötetünkben olvasható dokumentumainkon kívül a Magyar Végrehajtó Bizottság 1945 augusztusában újabb emlékirattal fordult a Szlovák Nemzeti Tanácshoz (Memorandum a Szlovenszkó területén élő nem fasiszta dolgozó magyar lakosság számára modus vivendi létesítésének érdekében), mely felsorolja a csehszlovákiai magyarságot sújtó, a szöveg születéséig életbe léptetett törvényeket és rendelkezéseket és (várható) következményeiket, majd javaslatot tesz egy, az üldözöttek érdekképviseletét ellátni hivatott szerv (Magyar Tanács) felállítására: „A magyar lakosság különböző rétegeiből alkotni kell egy szűk körű tanácsot, amelyben jog végzett személyek is megfelelő számban legyenek jelen. E tanácsot a demokratikus magyar lakossággal egyetértésben a Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége nevezze ki. A Magyar Tanács hatáskörébe tartoznék az itt élő magyarság érdekképviselete, mind a hivatalos szervekkel, mind a magyar lakos19
