Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

sabb szocialista, demokrata álláspontra kellene helyezkednie. Ez az álláspont azonos a csehszlovákiai magyar százezrek emberi és nemzeti védelmével. Abban a pillanatban, amikor e védelmet bármely nyugalmi állapot létrejötte érdekében feláldozza, saját maga erkölcsi bukását okozza és saját síiját ássa meg. Ezt pedig mi éppúgy nem akarjuk, mint ahogy nem óhajtunk semmiféle erőszak és fenyegetés alatt anyanyelvünkről és egyéni becsületünkkel azonos nemzeti hovatartozásunkról lemondani. A tegnapi nap folyamán felkerestek engem a szlovákiai magyar antifasiszták szövetségének vezetői és megkértek arra, hogy tolmácsoljam igen tisztelt elvtárs előtt az ő álláspontjukat és kérésüket. Ez pedig a következő: forduljon a magyar kormány azonnal az összes számba jövő kormányhoz és hívja fel a figyelmüket a szlovákiai magyarság tarthatatlan helyzetére, s a nemzetek szövetségének alapelvei alapján sürgős beavatkozást kérjen érdekünkben. Mindezt megfelelő drámai erővel és minden eddigit felülmúló tiltakozó készséggel tegye meg az igaz emberi és európai ügy szolgálatában. Ha ezt a magyar kormány meg nem teszi és ügyünket a tragédia tényének változatlan közömbösítésével, a sajtóban és rádióban való elhallgatásával, reflektálások és kiállások nélkül hagyja tovább folyni, akkor a szlovákiai magyar antifasiszták zárt egységben fordulnak majd a koalíción kívül levő magyar pártok képviselőihez, és ezeket kérik meg ország-világ előtt ügyük képviseletére a magyar kormány helyett. Én ezt az üzenetet átvettem és megjegyzés nélkül továbbítom, mert ezt kötelességemnek tudják be barátaim, és e kötelesség vállalása elől nem térhetek ki. Meg vagyok róla győződve, hogy Csehszlovákia és Magyarország, a csehek, szlovákok és a magyarok kitűnő szomszédi viszonyban élhetnének egymás mellett, de mind csehszlovák, mind magyar szempontból tragikus tévedésnek tartom a dél-szlovákiai magyar etnikum megbontását. S e tévedés betetőzője az a módszer, amellyel ezt végrehajtják. Mi soha Csehszlovákiát nem árultuk el, mi Csehszlovákia törvényes rendjét, állami keretét állampolgári hűséggel megtartottuk és hídként szerepeltünk Magyarország felé. Nem vagyunk ellene a lakosságcserének sem, de emberhez méltónak csupán az önkéntes távozást és bemenetelt tartjuk. Ma mindkét állam demokratikus rendszerű, s fájdalmas valóság, hogy ennek ellenére a viszony összehasonlíthatatlanul rosszabb, mint bármikor volt. Semmi remény nincs arra, hogy ha Magyarország belemenne a csehszlovákiai magyarság egyoldalú megsemmisítésébe, hogy a magyar és csehszlovák viszony ezután normalizálódna és megjavulna. Ennek épp az ellenkezője fog megtörténni, mert hisz ez logikai következmény és mind lélektani, mind politikai szempontból nyilvánvaló. Győzzék meg a felelős magyar szocialisták a felelős cseh és szlovák vezetőket arról, hogy a magyarság itteni százezreinek adják vissza az emberi és kisebbségi jogukat, és Csehszlovákiának ezzel egy hálás és biztonságot nyújtó oszlopot állítanak. Mély tisztelettel üdvözli régi híve Pozsony, 1947. január 27. Szalatnai Rezső 163