Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

28 Csehszlovákiai magyar egyetemisták és főiskolások memoranduma Mi, csehszlovákiai magyar főiskolások, nagy szomorúsággal vettük tudomásul az Iskolaügyi Megbízott Úrnak 147.340/V-1946. sz. alatt kiadott rendelkezését, amely szerint nemzetiségünk miatt nem folytathatjuk tanulmányainkat a szlovákiai egyetemeken és főiskolákon. Tisztelettel kérjük e rendelkezés pártoló irányú megváltoztatását. Álláspontunk védelmében bátorkodunk emlékezetbe idézni a következőket: Legjobb lelkiismeretünk szerint valljuk, hogy soha semmilyen körülmények között nem vétettünk sem a demokratikus világrend, sem a Csehszlovák Köztársaság állami gondolata, sem a szlovák és cseh nép ellen. 1938-ban, az első Csehszlovák Köztársaság felbomlasztásakor még 13-15 éves kiskorú gyermekek voltunk. A későbbi időkben pedig - a háború és a fasiszta elnyomás idején - földrajzi helyzetünk révén sokkal inkább voltunk szenvedő alanyai, kiszolgáltatott áldozatai az eseményeknek, semhogy mint a csehszlovák felszabadítási mozgalom résztvevői fegyverrel a kezünkben harcolhattunk volna a Köztársaság restaurálásáért. így a 33/1945-ös elnöki alkotmány rendelet értelmében mi is elvesztettük állampolgárságunk, és politikai jogaink. Pedig bűnösök éppenséggel nem vagyunk, csak érdemeink nincsenek egy bizonyos tekintetben. A későbbi reszlovakizációs akció során a politikai jogok visszaszerzése céljából nem vallhattuk magunk szlovák nemzetiségűnek. Mivel nem származunk szlovák eredetű családból, reszlovakizációnk ellentétben lett volna azokkal a morális követelményekkel, amelyeket éppen a csehek és szlovákok Komenskýtól Kolláron keresztül Masarykig az önök nemzeti nagyjai hirdettek a legpéldaadóbban. Sajnálattal látjuk, hogy a csehszlovákiai magyarság ügyének rendezése két év óta állandóan húzódik. Tanulmányainkat illetően már az eddigiek során is rengeteget vesztettünk - épp a háborús és [a] háború utáni események következtében. Végül is mint különleges jogi helyzetben lévő külföldi állampolgároknak, sikerült beiratkoznunk a szlovákiai egyetemekre és főiskolákra. Ily módon szociális kedvezményekben nem részesülhettünk, négyszeres tandíjat fizettünk, de legalább zavartalanul szentelhettük tanulmányainknak időnket és energiáinkat. Ez a megoldás tűrhetőnek ígérkezett mindaddig, amíg a csehszlovákiai magyarkérdés, s vele a mi sorsunk is végleges megoldást nem nyer. Külföldre ugyanis nem mehettünk. Az útlevél-nehéz164