Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

dett foglalkozni a Cseh- és Morvaországba deportált magyarok sorsával, ráirányítva a figyelmet a deportáltak között önkéntes pasztorációra jelentkezett papok bátorságára, önfeláldozására;

3

7 illetve az üldöztetések közepette született magánjellegű vagy közérdekű híradások, dokumentumok, szépirodalmi próbálkozások garmadára is. Ez utóbbiak előkerülése teljesen új, váratlan oldalról - az üldöztetéseket, a kitelepítéstdeportálást tükröző „népi-félnépi eredetű korabeli költemények, verses krónikák, »veszedeleménekek«, »hír-versek«, népdalok, népdalátköltések",

3

8 prózai írások, visszaemlékezések, levelek, igaz történetek, naplófeljegyzések létezésének oldaláról - igazolta Koncsol felfogását az 1945-1948 közötti kéziratos irodalomról. S ha tekintetbe vesszük, hogy alapjában véve a népi és „félnépi" eredetű írásos - és szájhagyomány útján terjedő - szövegek is beletartoznak egy-egy közösség irodalmába, kultúrájába, továbbá hogy a kérdéses művek java jócskán eléri az ötvenes évek eleji csehszlovákiai magyar „harmadvirágzás"-beli vers (és próza) átlagtermésének szintjét, nem vitás, hogy előkerülésükkel a második világháború utáni csehszlovákiai magyar irodalom érdekes, mindenképpen figyelmet érdemlő fejezettel gazdagodott.

3

9 Ugyancsak 1989 után kapott újra nyilvánosságot Szalatnai Rezső és Fábry Zoltán memorandumának méltó párja, Peéry Rezső Hét sovány esztendő gazdag termése

4

0 című esszéje, mely eredetileg Posoniensis álnév alatt jelent meg Szabó Zoltán Valóságában 1946ban, továbbá Peéry tárgyunkkal kapcsolatos rendkívül gazdag publicisztikája és levelezése,

4

1 de ekkor került elő Fábry Zoltán imént már idézet addig ismeretlen 1945— 1948-as titkos naplója is. 1992-ben több esszében és jegyzetben is foglalkoztam a csehszlovákiai magyarság 1945-1948 közötti üldöztetésének kutatását érintő kérdésekkel, illetve a szóban forgó események irodalom- és művelődéstörténeti vonatkozásaival. Ezek közül két kispublicisztikámban is igyekeztem áttekinteni a tárgyban addig, illetve akkoriban megjelent legfontosabb kiadványokat,

4

2 továbbá a korszak és a történlek kutatásának szerintem legsürgősebb feladatait. Ez utóbbiakról például ezt írtam: „...az eddigi csehszlovákiai magyar vonatkozású kitelepítéstörténeti munkák szerzői túlnyomórészt cseh és szlovák forrásokra, esetenként pedig egy-egy magyar nyelvű összefoglaló munkára és levéltári dokumentumra hivatkoztak csupán. Elkerülhetetlen feladatnak látom ezzel kapcsolatban a csehszlovákiai magyarok 1945-1948/49 közti sorsát intéző és meghatározó valamennyi cseh, szlovák, magyar és nemzetközi dokumentum - törvényrendelet, jogszabály, jegyzőkönyv stb. - számbavételét és összehasonlító vizsgálatát. Alaposan szemügyre kellene venni a csehszlovákiai magyarság jogfosztásának, üldöztetésének magyarországi visszhangját is. A magyarországi sajtó legalábbis a kezdeti időkben, amíg a (bel- és külpolitikai viszonyok ezt lehetővé tették - igen élénken reagált a csehszlovákiai eseményekre és kimerítően (s természetesen: elítélően) tájékoztatott a csehszlovákiai magyarság tragédiájáról. Meggyőződésem, hogy sem a csehszlovákiai magyarság történetét, sem e néptöredék műve14