Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948
„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)
lődés- és irodalomtörténetét nem lehet a teljes igazságra törekvően megírni a történtek magyarországi recepciójának gondos áttanulmányozása nélkül. A Szabadság, a Szabad Nép, a Népszava, a Magyar Nemzet és más lapok a csehszlovákiai magyarság önismeretének (is) fontos forrásai lehetnek. Szabó Zoltán Valósága, Boldizsár Iván Új Magyarországa, Illyés Gyula Válasza - de a sor természetesen ezúttal is folytatható 4 3 - igazi meglepetéseket, tisztázatlan problémák megoldását segítő perdöntő bizonyítékokat szolgálhatnak a csehszlovákiai magyarság e zárójeles éveit kutatóknak. Sándor Dezső Új Otthona pedig minden további nélkül közvetlenül is beilleszthető a csehszlovákiai magyar irodalom- és sajtótörténetbe. Aztán itt vannak még a különböző egykorú magyar és más nyelvű könyvek és egyéb kiadványok, amelyeket a szóban forgó évek és események tanulmányozása közben szintén nem kerülhetünk meg. S ekkor a csehszlovákiai magyarságot sújtó események nemzetközi visszhangjáról még nem is szóltunk: aligha lehet kétséges, hogy a történtekről rendszeresen beszámoló svájci, német és angol lapok vonatkozó tudósításainak, riportjainak és elemzéseinek megismerésével, legalább szemelvényes formában történő, szélesebb körű megismertetésével ugyancsak önismeretünkben gazdagodhatnánk, sőt az ebben az időben gyökerező traumáink feloldását is hathatósan segíthetnénk." 4 4 Elnézést a hosszú önidézésért; joggal megvethető cselekedetemet talán csak az mentheti némiképp, hogy a felsoroltak javarésze azóta sem vesztett időszerűségéből. így máig is viszonylag ismeretlen területnek számít az a meglehetősen terjedelmes memorandumirodalom, mely a maga legkonkrétabb valóságában jelzi a csehszlovákiai magyar értelmiségi - de nemcsak értelmiségi - ellenállás irányait és kiterjedését 1945— 1948 között. E memorandumirodalom feltárása - a szóban forgó ellenállás irányítói személyének, ténykedésének megismerésével párhuzamosan - Szalatnai Rezső memorandumának már említett, Molnár Imre általi, illetve Peéry Rezső emlékiratának e sorok írója általi közzétételével kezdődött 1992-ben, 4 5 s ebben az évben jelent meg a tatabányai Új Forrásban a kérdéses időszak huszonkilenc dokumentumát közrebocsátó „Hívebb emlékezésül..." című sorozatom is. Ennek a folyamatos feltáró munkának az eredménye/állomása ez a mostani gyűjtemény is, melynek hetven dokumentuma zömmel ugyancsak emlékirat, s csak olyankor léptem ki néhány levél, naplójegyzet, illetve írásbeli jelentés közlésével e műfaj keretei közül, ha azt a csehszlovákiai magyarság 1945-1948 közötti üldöztetésével kapcsolatos események minél teljesebb érzékeltetése, az egyes memorandumok közötti esetleges hiányzó láncszemek pótlása miatt tettem. 15
