Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948
„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)
választ sem tudta kiharcolni, annyira semmivé zülött az a politikai képződmény, amit valamikor szlovákiai magyar nemzeti kisebbségnek neveztek." 3 2 Másutt pedig így írt: „Amikor a magyar demokraták, kommunisták, antifasiszták felismerték a helyzetet, hogy a magyar etnikum erőszakos felszámolásáról van szó, három út (kiemelés tőlem -T. L. megj.) között választhattak: átköltözni Magyarországra (sajnos, a többség így döntött), tiltakozó, néma passzivitásba vonulni (így tett Fábry Zoltán és sokan mások), végül a harmadik út: nemzetiséget változtatni és így keresni az együttműködést." 3 3 A kilencvenes évek kutatásai azonban azóta visszavonhatatlanul bebizonyították - s tulajdonképpen erre bizonyíték kötetünk is -, hogy létezett negyedik út is: a tiltakozás, az aktív ellenállás, a tevékeny szembeszegülés, a következmények lehetőség szerinti enyhítésének útja. 3 4 E mögött az ellenállás, szembeszegülés mögött pontosan azt az értelmiségi magatartásformát kell látnunk, amelyet tárgyunkkal kapcsolatban Molnár Imre írt körül elsőként: „A szlovenszkói magyar értelmiségi réteg önépítő tudata az I. Csehszlovák Köztársaság demokratikus viszonyai között alakult ki, melynek maradéka minden tiszteletet megérdemlően ragaszkodni tudott az elsajátított humanista értékekhez a Szlovák Köztársaság közismert viszonyai között is. Ez az értelmiség az embertelenség és a magyarellenesség politikájának állami szintre emelt folytatásakor sem hallgatott el. Az egyre fogyatkozó létszámú csehszlovákiai magyar értelmiség 1945-49 közötti történelme mindenkori példája lehet az emberi kitartásnak és a hűségnek. Ez az értelmiség ui. szűkre szabott lehetőségeit a végsőkig kihasználva hatalmas szervező munkát végzett. Információkat gyűjtött és adott tovább, titokban iskolákat vezetett, illegális sajtót adott ki, jogvédelmet nyújtott és segélyszolgálatot teljesített, egyszóval tette, amire épp szükség volt. Tette mindezt azzal együtt, hogy tudatában volt annak, mindezzel milyen kockázatot vállal magára. Tisztában volt azonban azzal is, hogy az adott esetben a csehszlovákiai magyar kisebbség léte vagy nemléte volt a kérdés. Ha egyszer megíródik a csehszlovákiai magyar értelmiségi lét története, akkor e történet legszebb fejezeteit az 1945-49 közötti időszak eseményei fogják alkotni." 3 5 Az ez irányú kutatásokat is Molnár Imre kezdte - Balogh Sándor, Janics Kálmán, dr. Szabó Károly, Arató Endre, Albert Gábor és mások nyomán - a nyolcvanas évek derekán, melyeknek az évtized második felében s a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján publikálta első figyelemreméltó eredményeit. így neki köszönhető többek között az Esterházy János személyével, sorsával, tevékenységével kapcsolatos kutatások megindulása; az időközben elhunyt dr. Szabó Károly munkásságának ismertté válása; az ő nevéhez fűződik a pozsonyi értelmiségiek Emlékirat címen kötetünkbe is besorolt memorandumának, valamint Szalatnai Rezső A csehszlovákiai magyarok 1938 3 6 és 1945 között című emlékiratának közzététele; Dobossy László és dr. Szabó Károly híradásaitól, dokumentum-összeállításaitól ösztönözve az elsők között kez13
