Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948
„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)
képpen írt arról a „mentőmunkáról", melyet neki kellett elvállalnia, jóllehet „soha aktív politikával" nem foglalkozott: „Soha nem is sejtettem, hogy merő irodalmi szolgálat alkalmat ad erre. De ha, annyi év után, ma is eszembejut, amit én 1945-1948 között Pozsonyban megpróbáltam védtelen emberek ezreiért megtenni, elvi és erkölcsi magatartásunk támadhatatlan páncélzatában, azért az igazságért, amelyről Fábry Zoltán első, háború utáni, lánggal lobogó híres tanulmányát írta s merte szétküldeni a köztársasági elnöktől kezdve mindenkinek, aki érdekelt volt ügyünkben, mondom, annyi év után is borzongás fut rajtam végig. Csak az igazságnak és becsületességnek a szív gyökeréig ható átélése adhat erőt ilyen munkára. Pihenő nélkül dolgoztam..." 26 Ma már tudjuk - kötetünk is ezt igazolja - sokan voltak, akiknek „az igazságnak és a becsületességnek" ez „a szív gyökeréig ható átélése" erőt adott a csehszlovákiai magyarság ellen irányuló erőszak kivédését, következményeinek csökkentését szolgáló munkára, melyről azonban egészen 1989-ig - sem Csehszlovákiában, sem Magyarországon - szinte semmit sem tudhatott a közvélemény, de a szakpublikációkban sincs sok nyoma ennek. Igaz, a már idézett interjúban Balogh Sándor történész professzor az újságíróknak arra a kérdésére, hogy a csehszlovákiai magyarok szellemi vezetői hogyan fogadták kisebbségük állampolgárságtól való megfosztásának tényét, már 1984-ben utalt az ellenállás bizonyos megnyilvánulásaira, 2 7 nyilatkozata fölött azonban a kutatók is átsiklottak, s a legutóbbi évekig makacsul tartotta magát a „hallgatás éveinek" mítosza, legendája. Az elnevezés Fábry Zoltántól származik, aki a csehszlovákiai magyar irodalom korszakolása kapcsán illette ezzel a nevezetes meghatározással az 1938-1945 közti esztendőket. 2 8 Később azonban Fábry felosztása módosításra szorult, hiszen - különösen Turczel Lajos ez irányú kutatásainak tükrében 2 9 - egy idő után aligha lehetett volna tagadni a magyar irodalom, művelődés létezését a második világháború alatti „összezsugorodott" Szlovákiában, Koncsol László pedig az 1945-1948 közötti időszakra vonatkozóan hívta föl bizonyos „kéziratos irodalom" létezésére - elsőként, még a hetvenes évek derekán - a figyelmet. Ő volt az, aki a Fábry-féle korszakolás kiigazítására, 1945 korszakhatárként való elfogadására is javaslatot tett. 3 0 1989-ig, 1990-ig mégis szilárdan tartotta magát a „hallgatás évei", a „néma évek" tézise, s a közfelfogás csupán Fábry Zoltán okkal-joggal elhíresült memorandumát, A vádlott megszólalt ismerte el a csehszlovákiai magyarság tiltakozása egyedüli - kivételszámba menő - megnyilvánulásának. 3 1 Az általános vélekedés még az olyan jeles kutatót is megtévesztette, mint Janics Kálmán, aki korszakos jelentőségű monográfiájában, A hontalanság éveiben a következőket írta a kérdésről: „A megsemmisítési elméletek tobzódásában maga a magyar kisebbség passzív tömeg maradt, a szólás és védekezés minden joga nélkül; puszta tárgya lett a háború utáni szenvedélyes összecsapásoknak. Nemcsak szervezett tömeg nem hallgathatta szavát, de az egyén sem. Fábry Zoltán kiáltványa a csehszlovák írókhoz - A vádlott megszólal - az elutasító 12
