Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

kérdéses kiadványban: a Napsütés egy halott arcán című vallomásával, melyben Pozsony jeles alakjának, Jeszenák Gábor prépost-kanonoknak a haláláról emlékezik meg érzelmes, lírai szavakkal, s a Noteszlapok márciusban jegyzetsorával.

2

1 Igaz, ez utóbbiban, mely az író óvóhelyi élményeit rögzíti az ostromlott Pozsonyból, már előrevetíti a tragédia árnyékát, jóllehet még mindig hihetetlenül hangzik minden, amit a magyarokra váró vészterhes jövőről hall: „Szomszédom mosolyog, sokat tud, nem fél, biztos a dolgában. Nem megy el, nincs értelme, nemzete olyan figurát játszik, hogy minden menekülés tévedés volna, a biztos pozíció feladása. Ellenben veletek baj lesz, hajtogatja elismeréssel. Jó értesülései vannak, a jövő, mondja, a mi fajunké, aki nem tartozik hozzánk, azt elszállítják. A magyarkérdés a vasúti kocsi kérdése. Dermedten nézünk rá: ostoba ez az ember, vagy pánikot akar kelteni? (...) Fényes arca fensőbbségesen ragyog a gyér fényben. A dolog el van intézve, suttogja, nem számít a bátor magatartás, én nagyon sajnállak titeket, mindnyájan tudjuk, milyen nagyszerűen viselkedtetek, de a dolog el van intézve, ezen már nem lehet változtatni, higgyétek el, így van."

2

2 Majd alább: „B. jön, mint minden este, közlöm vele értesüléseimet az óvóhelyről. Nem szól egy szót sem, csak leejti a fejét. Kiderült, délelőtt találkozott barátunkkal, a költővel, aki őszintén megmondta neki ugyanezt. Agyrémnek tartjuk, de egy és más jelből arra lehet következtetni, hogy nem is az."

2

3 Hiába szaporodtak tehát az intő jelek, senki sem hitte - nem hihette -, amire néhány nappal/ héttel később mégis sor került.

2

4 5 A kassai kormányprogram a maga kijózanító valóságával senkiben sem hagyott kétséget a kisebbségi kérdés megoldásának csehszlovák változata felől. Legelsőként a költő eszmélt: a fiatal pozsonyi poéta - Szalatnai Rezső tanítványa és felfedezettje -, Kövesdi László 1945 áprilisában írt Szonett az igazságról című versében az elveszett igazságot siratja: „Zokogva vallom immár, ámde későn, / most, hogy sehol nincs, létét érzem én, / mivel megölték, sorsunk szenvedés lőn, / s feltámadásra nincs szilárd remény."

2

5 Késedelem nélkü! aktivizálódtak a második világháború alatti, Esterházy János vezette szlovákiai Magyar Párt és a pozsonyi magyar értelmiség vezető képviselői is. Eddigi ismereteink szerinti első fellépésük az az 1945. április 13-án - tehát a kassai kormányprogram kihirdetése után nyolc nappal - keletkezett publikálatlan levél, melyet egy bizonyos Magyar Végrehajtó Bizottság küldött a Csehszlovák Nemzeti Bizottság névvel illetett testületnek. A Magyar Végrehajtó Bizottság elnevezés a Szalatnai Rezső személye körül létrejött, az eseményekre legelsőként reagáló illegális csehszlovákiai magyar szervezkedést jelöli. Szalatnai, egy-két évtizeddel később, a hatvanas években, egy máig kéziratban maradt visszaemlékezésében a következő11