Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948
„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)
13 Fölvetődik a kérdés, hogy a szlovákiai magyarság képviselői, szellemi és politikai vezetői mikor értesültek először a cseh és szlovák tervekről, a születőben levő magyarellenes elképzelésekről, rendeletekről, mikor érzékelték először a sovén indulatok elszabadulásának veszélyét? A jelek és eddigi ismereteink szerint az imént felsorolt torz elgondolásokat, bosszúvágytól hajtott indulatokat törvényerőre emelő, 1945. április 5-én kihirdetett kassai kormányprogram a váratlan esemény sokkszerűségével, teljesen felkészületlenül érte a (cseh)szlovákiai magyarságot és vezetőit. A (cseh)szlovákiai magyarok szintén a békére készültek: „Midőn a Gyalázat éveiben itt felemeltük a szavunkat az igaz magyarság és tiszta emberség jó szolgálatában, bátran* és tisztán, szembenézve egy labanc világgal, azt hittük: a végén eljön majd a szép okosság, s mire megkondulnak a Béke harangjai, örömtől sírva borulunk egymásnak." 1 7 Bár Balogh Sándor úgy véli, hogy a (cseh)szlovákiai magyarok vezetői „mindennel számoltak, hiszen nem voltak tájékozatlanok afelől, hogy a cseh és a szlovák vezetőknek milyen elképzeléseik vannak", 1 8 és valóban elég hihetetlen, hogy ne lett volna tudomásuk arról, mi is készül ellenük - népük, nemzeti kisebbségük ellen, s az év eleje óta a keleti országrészekből is érkezhettek hozzájuk panaszok arról, hogyan viszonyulnak a szovjet hadsereg nyomában oda visszaérkező csehszlovák szervek, tisztségviselők a magyarokhoz, egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy április 5-e előtt bárki is komolyan vette volna a közelgő tragédia fenyegetését. Arról pedig már végképp nem tudunk, hogy bárki is lépéseket tett volna annak elkerülésére, esetleg megfelelő stratégiai és taktikai elképzelések kidolgozásával megkezdődött volna a felkészülés a védekezésre. Nem sok jele van a (cseh)szlovákiai magyarságra zúduló közelgő tragédiának Fábry Zoltán 1945 februárja és 1948 tavasza között vezetett titkos naplójának első lapjain sem, ahol elsősorban az „orosz kommunizmus" terjeszkedése jelenik meg fenyegető veszélyként, bár a háttérben - egyelőre azonban minden konkrétum említése nélkül - azért már felbukkan a szlovák sovinizmus bírálata is: „A szlovák sovinizmus lényegében büntetés helyett most üli ünnepét. Tökéletes helyzetváltozás. Antifasizmus helyett barbarizmus, demokrácia helyén rasszizmus. (...) Szlovenszkón szocializálásnak kellett volna jönni, és lett belőle nacionalizálás." 1 9 A folytatásra, a folytonosság helyreállítására való törekvést lehet kiérezni Szalatnai Rezsőnek abból a későbbi keletű megjegyzéséből is, miszerint 1945 húsvétjára márciusban - Forgószínpad címmel egy alkalmi kiadványt jelentettek meg, 2 0 melyet mind ez ideig, sajnos, nem ismerünk, jóllehet azt valószínűleg a második világháború utáni csehszlovákiai magyar irodalom közvetlen előzményének, az egyik korszakból a másikba való átmenet küszöbének is lehetne tartani. Szalatnai - mint a Kisebbségben és igazságban című kötete előszavában maga is utal rá - két írással szerepel a 10
