Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - V. Hadak útjában (1686-1711) - 1. Visszafoglalt (vagy elfoglalt?) vidék

hihetetlen, valószínűleg a mai főbejárat helyén. 1943-ban a már említett három budapesti műépítész szakember, alaposan átvizsgálva a templomot, úgy találta, hogy az ajtómellék bemélyedései oltárfülkére emlékeztetnek. A föltevés helyességét alátámasztja, hogy Sallay is említi: a templomon 1695ben új ajtót vágtak. Hol? Az oltár helyén. Hol lehetett a régebbi bejárat? A logika szerint az egykori oltárral szemközt, vagyis nem a nyugati részen, mint ma, hanem éppen ellenkezőleg: a keletin. Ami ésszerű is: a pár házból álló kicsi Sutytyom révén az akkori falu innen kapcsolódott a templomhoz. Amelynek belvilága ekkor még jellegzetes gót formát mutatott, mivelhogy csúcsíves keresztboltozata volt. Ennek egy része (a nyugati) 1695-re annyira megrongálódott, hogy leomlással fenyegetett. Az épebb keleti kőboltozatot meghagyták, a tönkrement nyugatit pedig lebontották hát, s helyére festett és feliratos deszkamennyezet került: „Hoc templům renovatum Anno Domini 1695." — „Volt még rajta több írás is, de amelyeket a régiség miatt elolvasni nem lehetett" — emlékezik vissza e deszkamennyezetre a későbbi szemtanú, Sallay György prédikátor uram. E kényszerű, a templom ősiségén csorbát ejtő stíluskeverés mellett estek a belvilágban egyéb változások is. Nemcsak az oltárt számolták föl, s rakattak helyette 1697-ben fából „cathedrát", hanem ekkoriban meszelhették le — szellemében a puritanizmusnak — azokat a freskókat is, melyek századokkal később a délnyugati falrészen bukkantak elő; s ugyancsak ekkoriban falazhatták be azt a kis Mária-fülkét is, amely a templom e századi bővítésekor bukkant elő a kibontott északi oldalfalból, s amely — kárára a művészettörténetnek — az iskolai régiségtárból a második világháború alatt, sajnos, elveszett. E nagyarányú építkezés arra mutat, hogy a török kiűzését követően a protestánssá lett falu, áldozatot nem kímélve, igyekezhetett birtokba venni a török alatt valószínűleg nagymértékben romlásnak indult templomot, és saját szemléletéhez, ízléséhez alakította azt. 1695-ben aligha sejtette a faluközösség, hogy igyekezete hiábavalónak bizonyul. Temploma a századforduló első évében a bezárás sorsára jutott, s falai között majd csak Rákóczi alatt hangozhattak föl újra szabadon a reformáció tanai. 97