Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - V. Hadak útjában (1686-1711) - 2. A pásztói kuruc tábor

2. A PÁSZTÓI KURUC TÁBOR A társadalmi élet torzulásai, a növekvő adóterhek, a létbizonytalanság, a vallási üldöztetések országossá növő elégedetlenséget váltottak ki a jobbágyok körében. Ilyen előzmények után sokféle panasszal ment Esze Tamás tarpai jobbágy a Habsburg-börtön elől Lengyelországba szökött Rákóczihoz, mondván: csak parancs és zászló kell, s „a fej nélküli sokaság hadsereggé alakulRákóczi Ferenc hajlott a hívó szóra, 1703 májusában átlépte az országhatárt, kibontva „Istennel a hazáért és szabadságért" feliratú zászlait. A sereg, amely alattuk felsorakozott, rohamosan nőtt. Mi vonzotta alájuk a jobbágyok tízezreit? Részint a német kíméletlenségtől, részint pedig a földesúri terhektől való szabadulásnak a vágya. Hiszen aki „... fegyvert köt a szegény magyar nemzet igája alól felszabadítására, mindenféle úr dolgától, adózástól és szerjárástól felszabadittatik". Kirobbant tehát, sokféle sérelem okán, a kuruc szabadságharc, melynek eszméjét Hont — igaz, minden oka megvolt rá — kezdettől fogva lelkesen támogatta. A tekintélyét nem birtokaival, hanem tanultságával kiérdemlő Kajali Pál, a megye alispánja, Rákóczi bizalmas köréhez, odaadó híveihez tartozott. A szécsényi kuruc országgyűlésen ő terjesztette elő a javaslatot, hogy a rendek erősítsék meg Rákóczi hatalmát. Hogyne támogatta volna hát a fejedelmet saját megyéje határain belül! Tudatosíthatta ő is, hogy Hont — földrajzi fekvésénél fogva — kulcsfontosságú a szabadságharc számára: összekötő kapocs a keleti s nógrádi kuruc fészkek, illetőleg a nyugatra eső Érsekújvár és a Vág-völgyi hadszíntér között; ugyanakkor a megye felső része északra, délkeleti csücske pedig, az esztergomi hídfőnek köszönhetően, a Dunántúlra nyit kaput. Ezekkel a földrajzi, hadászati tényezőkkel is magyarázható, hogy 1703-ban a kurucok már Hontban vannak. Ocskay ősszel Korponát és Lévát szabadítja föl. Rá egy évre, 1704. szeptemberében pedig maga a kuruc mozgalom vezére tölt egy hetet az ipolysági kolostorban. „Néhány napot Ságon időztem... — emlékszik vissza e korra Emlékirataiban. — Ezen a helyen ért el az erdélyi rendek ünnepélyes követsége 98