Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - V. Hadak útjában (1686-1711) - 1. Visszafoglalt (vagy elfoglalt?) vidék

e rendeletnek, vidékünkön is sor került, pontosan a századforduló évében, prédikátorűzésre, templombezárásra. Balassa Ádám prépost 1700-ban a perőcsényi, a vámosmikolai (s valószínűleg az ipolybéli) reformátusokat tiltja el templomuk használatától. Mikolán előbb a börzsönyi katolikus pap, majd a reformáció legdühödtebb ellenfeleinek egyike, az oda rendelt jezsuita hirdeti az államvallásra térés muszáj át, míg csak a jobbágyok ki nem dobják, elkeseredett indulattal két ízben is, másfajta eszméknek fenntartott templomunkból az oltárt. De vallhatna e korról Béli István, falum 1695—1714 közötti papja is, forró élménnyel töltve meg a tapasztalást, mely szerint szerencsénk kereke kezében a Történelemnek ugyancsak forgandó. Az ipolypásztói templomot ugyanis 1700-ban szintén bezárják. Pedig anyagi áldozatokat nem kímélve, a végleges birtokbavétel reményével láthatott hozzá nagyarányú renoválásához, a saját világszemléletének és ízlésvilágának megfelelő átalakíttatásához a török kor sebeit még ki sem hevert gyülekezet. A munka oly mérvű volt, hogy a tempom ősi belvilágának számtalan vonását teljesen eltörölte. Bár közvetlen adataink e nagy renoválásról nem maradtak fenn, közvetett forrásokból, művészettörténészek véleményéből többé-kevésbé követni tudjuk, hogyan alakult a műemlék épület sorsa a XVII. század végén. Sallay György véleménye szerint a templom 1695-ig tisztán őrizte a gót stílus jegyeit: „Megtetszik ez mind a templom formájából, mind onnan, hogy sok esztendőkig, minekutána a reformátusok kezébe jutott is, volt benne egy kis kerek oltár, de amely idő jártával, minthogy a templom szoros volt, elbontatott és a kövei a templomon vágott új ajtóban és ablakokban rakattak; mind onnan, hogy volt segrestyéje is, de amelynek teteje, minthogy a szél gyakran elhányta, nem győzvén reá az eklezia költekezni, utoljára a régiség s idők viszontagságai miatt összeomlott s a megmaradott köveiből a templom mellé kőláb rakatott." Érdemes figyelmesen, olvasni a fönti idézetet. A templom már az 1695-ös átalakítást megelőzően is „sok esztendőkig" volt a reformátusok kezén. (Ahová legkésőbb, mint korábban mondottam, 1610-ben juthatott.) Ennek ellenére hosszú ideig állott benne egy „kis kerek oltár". Hol állhatott? Bármily 96