Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - II. Villa Pazuth- Oppidum paztoh (1000-1541) - 5. Oppidum Paztoh (1458-1490)

sengtek az ilyen települések birtoklásáért: a vásár- és vámjövedelem gyarapította bevételüket. Az akkor még szabadon költöző jobbágyokat is vonzották a mezővárosok. Lakosságuk nem volt nagy (mai fogalmaink szerint inkább faluk ezek, mint városok); egy-két iparos azonban már dolgozhatott bennük. Pásztón leginkább kovács, továbbá molnár (a malmot a XVI. század derekán említi már egy urbárium). Vonzhatta a jobbágyokat az is, hogy az oppidumokban afféle „parasztpolgárrá" léphettek elő. Volt a mezővárosoknak olyan kiváltságuk, hogy lakóik együttesen is viselhették az adóterheket, s pénzben válthatták meg a terménykilencedet. A földesúri függést ily módon kevésbé érezték, mint a falusi jobbágyok. Vonzhatta őket a mezőváros élénk piaca (emlékezzünk csak vissza: a század elején utasította már Zsigmond király Szécsényi Miklóst, hogy engedje be a környékbeli lakosokat Pásztó piacára), nemkülönben az is, hogy a vásár helyben volt, utazás nélkül biztosította az árucsere lehetőségét. Mivel a szőlő és legelő nem tartozott a jobbágy adóztatandó telki állományához, a mezővárosok lakói főleg vágómarha- és boreladás révén juthattak nagyobb pénzösszegekhez. Az árufölösleget, mint a korabeli oppidumokról szóló monográfia írja, vagy nagyobb városokba szállították, vagy pedig fölvásárlóknak adták el. A lakók életében az őstermelés mellett jelen van tehát bizonyos „polgári" jelleg: a kereskedés. Városias kiváltságuk az is, hogy a maguk területén általában mindenki fölött szabadon bíráskodhatnak. A sokféle kiváltság közül nem mindegyik érvényesült persze minden mezővárosban. Ipolypásztó jogállását nem tudjuk ma már pontosan meghatározni. S csak következtetni tudunk Paztoh mezőváros XV. századi lakóinak a számára is. 1554ben ötvenhárom családfőt írtak itt össze. Ha figyelembe veszszük, hogy ez már a török hódoltság korára esett, s a veszedelem elől többen világgá futhattak, jó néhányan áldozatul eshettek, akkor a Mátyás alatti Paztoh mezővárosnak is lehetett legalább ennyi háztartása, de tán még valamivel több is. A történeti statisztika művelői szerint a középkori család átlagosan öt főből állt. Számításunk alapja, a török okozta lakosságcsökkenést ellensúlyozandó, legyen a családtagok számának felsőbb (négyes-ötös) értéke. Eszerint Paztoh a XV. 60