Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - II. Villa Pazuth- Oppidum paztoh (1000-1541) - 5. Oppidum Paztoh (1458-1490)

sengtek az ilyen települések birtoklásáért: a vásár- és vám­jövedelem gyarapította bevételüket. Az akkor még szabadon költöző jobbágyokat is vonzották a mezővárosok. Lakosságuk nem volt nagy (mai fogalmaink szerint inkább faluk ezek, mint városok); egy-két iparos azonban már dolgozhatott ben­nük. Pásztón leginkább kovács, továbbá molnár (a malmot a XVI. század derekán említi már egy urbárium). Vonzhatta a jobbágyokat az is, hogy az oppidumokban afféle „paraszt­polgárrá" léphettek elő. Volt a mezővárosoknak olyan kivált­ságuk, hogy lakóik együttesen is viselhették az adóterheket, s pénzben válthatták meg a terménykilencedet. A földesúri függést ily módon kevésbé érezték, mint a falusi jobbágyok. Vonzhatta őket a mezőváros élénk piaca (emlékezzünk csak vissza: a század elején utasította már Zsigmond király Szé­csényi Miklóst, hogy engedje be a környékbeli lakosokat Pásztó piacára), nemkülönben az is, hogy a vásár helyben volt, utazás nélkül biztosította az árucsere lehetőségét. Mivel a szőlő és legelő nem tartozott a jobbágy adóztatandó telki állományához, a mezővárosok lakói főleg vágómarha- és bor­eladás révén juthattak nagyobb pénzösszegekhez. Az árufö­lösleget, mint a korabeli oppidumokról szóló monográfia írja, vagy nagyobb városokba szállították, vagy pedig fölvásárlók­nak adták el. A lakók életében az őstermelés mellett jelen van tehát bizonyos „polgári" jelleg: a kereskedés. Városias ki­váltságuk az is, hogy a maguk területén általában mindenki fölött szabadon bíráskodhatnak. A sokféle kiváltság közül nem mindegyik érvényesült per­sze minden mezővárosban. Ipolypásztó jogállását nem tudjuk ma már pontosan meghatározni. S csak következtetni tudunk Paztoh mezőváros XV. századi lakóinak a számára is. 1554­ben ötvenhárom családfőt írtak itt össze. Ha figyelembe vesz­szük, hogy ez már a török hódoltság korára esett, s a vesze­delem elől többen világgá futhattak, jó néhányan áldozatul eshettek, akkor a Mátyás alatti Paztoh mezővárosnak is lehe­tett legalább ennyi háztartása, de tán még valamivel több is. A történeti statisztika művelői szerint a középkori család átlagosan öt főből állt. Számításunk alapja, a török okozta lakosságcsökkenést ellensúlyozandó, legyen a családtagok szá­mának felsőbb (négyes-ötös) értéke. Eszerint Paztoh a XV. 60

Next

/
Thumbnails
Contents