Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - II. Villa Pazuth- Oppidum paztoh (1000-1541) - 5. Oppidum Paztoh (1458-1490)

A két urat szolgálásnál is érdekesebb azonban a házasságkötés létrejötte. Kifundálták ezt jó előre az apák! 1442-ben (tizenhét évvel a házasságkötés előtt) „fogadott atyafiaknak" ismerték el egymást, s ünnepélyesen kijelentették: ha bármelyikük is utód nélkül halna el, birtoka az életben maradt félre száll. Jóval később, hogy e „fogadott" atyafiság valódivá váljék, lehetővé téve két hatalmas családi vagyon egybeolvadását, úgy vélték, nem ártana gondoskodni utódaik házasságáról sem. Mert vagyon Országh nádor úrnak egy leánya, Borbála. S Lévai Cseh Lászlónak is fia: János. Menyasszony hát lesz, vőlegény is lesz, majd csak akad pap is összeadni őket — ha majd felnőtt korba nőnek. Mert az apák egyezségkötésekor mindkettő gyermek még. Ennek ellenére Országh Mihály a budai káptalan előtt ünnepélyesen kijelenti, hogy Borbála leányát Lévai Cseh Jánoshoz adja; majdani nászúra pedig arról nyilatkozik, hogy kész Borbálát fia, János feleségéül fogadni. E házassági szándék komolyságát azzal is aláhúzták, hogy egymás között „birtokosztályt" tettek: megfelezték Léva várát s a hozzá tartozó falvakat. Miután pedig a jó előre megtervezett lakodalomra sor került, Lévai Cseh László Szokolya és Vámosmikola egészét, illetőleg Lontó, Szakállos, Orsány, Perőcsény, Zalaba és Ipolypásztó fele részét is átadta — zálog címén — Országh nádor úrnak, létrehozva a már említett kétfelé szolgálás állapotát. Az Országh család itteni birtokjogát az is tanúsítja, hogy egy 1461-es oklevél szerint tizenegy falu (köztük Pásztó) terménytizedét Mihály nádor, a zálogbirtokos váltotta meg, ötven forintokért, az esztergomi káptalantól. 1463-ban azonban már újra a Lévai Csehek Pásztó teljes jogú birtokosai. Egy Ipolyságon kiadott oklevél szerint Országh nádor Pásztó fele részéről hajlandó lemondani, cserében Sáró birtok pontos fele részéért. A cserébe nászúra kérésére ment bele: Lévai Cseh László ugyanis a feleségét Ipolypásztón szándékozott letelepíteni. Valószínűleg abban a kastélyban, amelyről a népi emlékezet mindmáig tud — s amely a történelmi falumagban állt, s részint az Ipolyra, részint pedig a mára nyoma sincs, betemetett Kastély-tóra nézett. Ügy mondják: maradék köveit az első világháború utáni időkben építették be a szőlőhegy alatti pincékbe. Egy 55