Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - II. Villa Pazuth- Oppidum paztoh (1000-1541) - 4. Sűrűn zajló hetven év (1387-1457)

kodásával szemben egyre nagyobb tért hódít az árutermelő, piacozással is számoló gazdálkodás, a vásárok látogatása. Ilyen helyre igyekezett Komlós jobbágy is, amikor őt Dragunya megtámadta. Az oklevélben említett szabad út kifejezés ugyanis közvetve arra utal, hogy ez idő tájt Pásztón már vásárokat tartottak. Piacozással a jobbágy pénzhez jutott. Kihasználták a gazdálkodás ily irányba fordultát az Anjouk is. Uralmuk alatt vezették be az állandó adózást, amely általános érvényénél fogva természetesen falum lakóit is érintette. Fizették tehát a kapuadót, melyet olyan jobbágyoktól hajtottak be, akiknek kapuján egy szénával vagy gabonával megrakott szekér ki-be járhatott. Ezeknek akkoriban körülbelül olyan jobbágytelkük volt, amely a beltelken kívül szántóból, rétből, legelőből állt, s nagysága húsz-huszonöt holdnyi lehetett. Kapuadó címén, tekintet nélkül a telken élők számára, az ilyen jobbágyoktól 1336-tól három garast, 1342-től pedig tizennyolc dénárt hajtottak be. A század második fele újabb gazdasági terhet hozott. Nagy Lajos elrendelte a földesúri kilenced kötelező beszolgáltatását. A törvénycikk szerint eredetileg csak gabonából és borból lehetett megkövetelni; gyakorlatilag azonban méhek és bárányok után is szedték. A kilenced (társulva a már István király által elrendelt tizedhez) s a kapuadó új terheket rakott a jobbágyság vállára. Hogy az új követelményekkel a kor embere milyen gondok-bajok közepette barátkozott meg, arról a sírok: a XIV. századi ipolypásztói sírok lakói tudnának többet, részletesebbet, élményszerűbbet mondani... 4. SŰRŰN ZAJLÓ HETVEN ÉV (1387—1457) „Minden hívőnek, a most élőknek és az eljövendőknek, akik kezükben tartják ezt a följegyzést, üdvözletet küldök nevében a Szűz fiának, aki fölöttünk lakozik, s aki e földkerekségen királyságot és fejedelemséget alapított, hogy fogadott gyermekeiként éljünk e világon" — ezzel az ünnepélyes formulával köszönt ránk egy 1388-as oklevél, bevezetve bennünket, félezer évvel későbbi utódokat, a Zsigmond király alatti 48