Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - IX. "Nincs már szívem félelmére…" - 3. "Az embereket Te meg hagyod halni…"

nak gondoznia kell a gyengét, a magatehetetlent, az elaggot­tat. Viselik hát a végelgyengülés felé járó, nagybeteg szülők gondozásának terhét zokszó nélkül, emberségesen a paraszt­asszonyok; virrasztanak, ha kell, éjszakákon át. Nem hívják, nem siettetik, ám ha jön, nem is késleltetik, nem is küldik el a halált. Kötelességtudatuk mögül mintha annak bevallása sejlene elő, hogy súlyos és menthetetlen esetekben mind a nagybetegnek, mind a hozzátartozónak megváltás inkább, mintsem sorscsapás a halál. Haldoklót visszasírni haláltusájá­ból, úgy tartották, nem szabad. Ha „erősen rínak" körülötte utolsó óráiban, megfosztják őt attól, hogy jobblétre szépen szenderüljön. A „visszarítt" haldokló tovább és sokat szenved, s ez „környezetinek is, neki is borzasztó". Belenyugvással, méltósággal kell ezért fogadni az Űr magához szólító szavát. Halálszemléletüknek ezt az oldalát a természetesség s az ésszerűség alakította ki; a másik oldalon viszont csupa irra­cionális hiedelem sorjázik. Ahány eset egy-egy élet meg­szakadásának megjóslására, megsejtésére, annyi példa a misz­tikumra. Hiedelmviláguk szerint a halálnak előjelei vannak. Kakukk szól a nyári erdőn? Tanácsos szavát számolgatni: ahányszor szól, annyi esztendő még az élete. A tűzfalra, kerti fákra szálló, éjszakánként vészjóslóan rikácsoló kuvikot halál­madárnak tartották. Denevér csapkod az udvaron? Halott lesz a háznál. Ha a kutya kikaparja a fal alját, ugyancsak, hiszen az állat, „sírt ás". Haláljelnek vélték, ha éjszakánként a kutya „uvított", ha tyúk kukorékolt; az ilyen szárnyasnak, mivel „bajt hoz", el is vágták nagy gyorsan a nyakát. Magától csörren össze az edény, reccsen meg a bútor? Valaki meghal. Leesik a falról egy kép? Vége szakad egy életnek. (Pedig csak, mondja nevetve hetvenen túli adatközlőm, a madzagja „révült" el.) Összetört tükörnek szilánkja se maradjon a ház­nál: „összetörik" különben egy házbeli sorsa is. Csillag szalad le? Az égre nézőnek valamelyik hozzátartozójához készülődik már a halál. Visszavág, szabálytalanul kettőt-hármat kondulva, a harang nyelve: temetés lesz nemsokára ... Íratlan törvények, hagyományos hiedelmek és szokások szellemében végezték a hozzátartozók a halál utáni teendőket is. Az ablakokat egyrészt babonából (be ne nézzen rajtuk senki, mert sárgaságot kap), másrészt gyakorlati okokból — 470

Next

/
Thumbnails
Contents