Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - IX. "Nincs már szívem félelmére…" - 1. Adjon Isten egészséget!

1. ADJON ISTEN EGÉSZSÉGET! Kézi szántáskor és aratáskor, hordáskor, csépléskor, betakarításkor kemény erőkifejtést és nagy állóképességet, kapas kaszahúzás és számtalan kisebb munka közben szívósságot követelt a földdel, időjárási viszontagságokkal megküszködő parasztembertől a mindennapi létezés; benne az erőnlét alapja, az egészség nagy és sokra becsült kincsnek számított tehát. Nélkülözhetetlen volt az esendő test jó állapota a gazdálkodás egész menetének s a paraszti háztartások életvitelének a zavartalanságához, a családdal — a gyermekekkel s a már munkaképtelen, magatehetetlen öregekkel — szembeni kötelességeknek a teljesítéséhez. Történelmi csapások érik, társadalmi csapdák tartják vasmarkukban a parasztembert? Félretolva önsajnálatot, fölöslegesnek minősített panaszolkodást, meddő tépelődést a végzet, az Isten rendelésének tartott eseményekben, teszi ő tovább, szívósan és bölcs nyugalmával a természetnek, a maga dolgát: szánt és vet, mert új nyár jő majd, s aratni akkor is kell. Célképzetességnek, tudatos társadalomformálásnak a gazdaemberek történelemszemléletében nemigen találni nyomát (inkább volt számukra a történelem, évszázados beidegződöttségek folytán, elviselni, mintsem alakítani való matéria); rövid távú munkálkodásukat, a „dolog"-hoz (munkához) való viszonyukat azonban egyértelműen a célképzetesség, a jövőre irányultság határozta meg. A munkálkodás értelmébe vetett hit, melyet ősi alapelvek: a természet szüntelen megújulásából levont következtetések erősítettek föl olyannyira mitikussá, hogy az afféle alapigazságként töltötte ki a mindennapok valóságát, s történelmi és társadalmi megpróbáltatások közepette törvényszerűen szülte a „valahugy majd csak lesz" mindig előhúzható, mindenre jó gondolatát, ezt a beletörődő, ám ugyanakkor bizakodó paraszti életfilozófiát. A kemény fizikai munkára berendezkedett falusi társadalomban ehhez a „valahugy majd csak lesz"-hez törvényszerűen társult ez az óhaj is: „csak egíssíget adjon az Isten". Elemi szükséglet volt a jó fizikai állapot; elemi szükségletekhez — alváshoz, evéshez, iváshoz — társult a megtartását biztosító, elérését ráolvasásszerűen segítő kívánság: „Egís463