Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VIII. Jeles napok, ünnepnapok - 4. A kultúra ünnepei

4. A KULTÚRA ÜNNEPEI Az emberélet fordulóit kísérő sokféle szokás és hiedelem s a naptári ünnepek néprajzi érdekességeket, néphit-adatokat viszonylag bőven kínáló anyaga ellenére a két háború közötti időszakban falum azoknak a községeknek a sorába tartozott már, amelyekben — hogy Manga Jánosnak egyszer már idézett, a harmincas évek Ipoly menti faluképét jellemző megállapítására hivatkozzam — „a civilizáció (...) megfér a tradíciókkalEzt a karakterisztikát, nézőpontjából a hagyományoknak, előző fejezeteinkben szemügyre vettük már; de nem vagy alig szóltunk arról, miképpen polgáriasodott a századforduló óta a népi gondolkodásmód, s hogyan és miképpen vált a falu embere egyre nyitottabbá, fogékonyabbá a „felülről jött" kultúra egynéhány elemének befogadására. Kétarcú az a tudat- és ízlésrendszer, amely a harmincas évek falujának világából néz vissza reánk. Sokféle hiedelem volt ismert még; nagy részüket a fiatalabb korosztályok azonban nem hitték már. Sok népdalt tudtak akkor még falum emberei; ám ez persze inkább a mai daltudáshoz (dal-nemtudáshoz) viszonyítva tűnik föl soknak — hiszen ugyanúgy ismerték és énekelték az érzelmes, a parasztmentalitástól idegen műnépies nótákat, a szentimentális-giccses slágereket is, melyek főleg a fiatalabb paraszt korosztályok körében terjedtek, lévén hogy társaságban a „rádiós" dal módija járta. A dalok kapcsán — kedvéért az igazságnak s érzékeltetéséül az ízlésmegosztottságnak — hadd mondjam el: hozott magával a „felülről jött" kultúra pozitív jelenségeket is. Az Ipolypásztói Református Földműves Dalárda (melynek egyik sikeréről, a csehszlovák rádió magyar adásában való bemutatkozásáról szóltam már) vagy az iskolai leánykar nem kisebb zenetudónak, mint Kodály Zoltánnak szellemében ismerkedett a csiszoltabb dalkultúrával: énekelte népdalfeldolgozásait, méghozzá több szólamban, elsajátítva valamit a zeneélvezet magasabb fokának fortélyaiból is. Ugyancsak két oldalról ítélhető meg a falusi műkedvelői hajlamok kiélésének legjellegzetesebb formája, a színjátszás. Ipolypásztón ennek régi hagyományai voltak, hiszen a község gazdaifjúsága már 1910-ben színpadra állt, előadva Csepreghy 448