Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VIII. Jeles napok, ünnepnapok - 3. Gazdasági ünnepek

Elmaradhatatlan szereplői voltak a díszes, dallal-muzsikaszóval vonuló menetnek az egykori népélet zsánerfigurái: az elmaszkírozott „kürtősöprő", aki igyekezett korommal bekenni a felvonulást kísérő bámészkodókat, az „Itt az olcsó! Itt az olcsó!" reklámját harsogó ócsó János, aki nyakába akasztott ládájából mindenféle limlomot, kacajt fakasztó ócskaságot kínált megvételre a nézelődőknek, no és persze rossz gebe vontatta ponyvás szekerén a tollszedő cigány, aki ezúttal nem szedte, hanem szórta a tollat — lehetőleg a tömegre, amely nevetve, visongva találgatta az alakoskodók kilétét, dicsérve komikusi képességeiket. A legnagyobb kíváncsiság a „kisbíró" figuráját kísérte. Ha dobját megverte, feszült figyelemmel lesték, mi lesz az, ami „közhírré tétetik". A kisbíró, mindig annak a háza előtt állva meg, akit éppen „ki akart dobónyi", görbe tükröt tartott a falu elé, hol szelíd humorral, hol meg szatirikus indulattal nyesegetve a közösségi erkölcs vadhajtásait. Ellopták T. L. gazda kukoricáját? Annak a háza előtt állt meg, akiben a tettest gyanította, s nagy hangon kidobolta: „Közhírré tétetik, hogy aki T. L. gazda kukoricáját az idén ellopta, azonnal jelentkezzen, hogy jövőre segíthessen neki kapálni is!" Így vonult végig, bolondírozva, a menet a főutcán, majd visszakanyarodott a falu közepén álló vendéglőbe, amelynek nagytermét a szüreti bálra stílusosan szőlőfürtökkel, mennyezetre függesztett szőlőkoszorúkkal díszítették föl. Nemcsak dísz, hanem „csalétek" is volt egyúttal ez a koszorú: csőszlegények és csőszleányok figyelték éberen, kit csábít leszakításra egy-egy mosolygó fürtje. A rajtakapott tettest a bíró elé vezették, aki „megbüntette" a tolvajt, gyarapítva a bírságpénzzel a rendezők bevételét: fusson belőle a hajnalig tartó táncmulatság költségeire. ... Ilyen hagyományok, ilyen népszokások szellemében teltek-múltak Ipolypásztón a két háború között az esztendő napjai, megteremtve a munka mellé a pihenésnek, szórakozásnak azokat a lehetőségeit és alkalmait is, amelyeket a jeles napok s a gazdasági vonatkozású ünnepek kínáltak a parasztembernek és a falu közösségének. 447