Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VIII. Jeles napok, ünnepnapok - 3. Gazdasági ünnepek

A pásztói dobogós fahídnál barna legény rozmaringot kaszál. Én vagyok a rozmaring marokszedője, barna legény igaz szeretője. * Ipolypászti utca végig sáros, végigmenni rajta nem tanácsos. Mert megfognak engemet, megkötik a kezemet a zsandárok, sej-haj, a zsandárok. De én könyörögni nagyon jól tudok, megkérem majd szépen a zsandár urakat: Eresszék el a karom, a babámat akarom megölelni, sej-haj, megcsókolni! Színpompás, látványos esemény volt a szüreti felvonulás is, amelyet a háború előtt minden egyes év szeptemberében megszerveztek a legényegylet gondos tagjai. A szüreti menetet lovas bandérium vezette végig a főutcán: négy-hat legény feszített bőgatyában, piros lajbiban, árvalányhaj-bokrétás kalapban a kényesen ficánkoló lovakon. Nyomukban felpántlikázott, virágokkal díszített hintó haladt, benne a „bíró", aki amiatt kaphatott helyet és szerepet a menetben, hogy a szüret időpontját — amely 1945 előtt egységes és mindenki számára kötelező érvényű volt — ő, illetve a vezetése alatt álló elöljáróság határozta meg. A bíró mellett a „bíróné" ült — a már leírt magyar ruhában —, mellettük pedig a kislányuk vagy fiuk. A menet hintó utáni részét tíz-tizenkét fiatal pár alkotta: a „csőszleginyék" és „csőszjányok", népviseletben természetesen mindahány. Fiatalabb leányoknak, akik mellé még nem akadt „szerető", a „szőlővivő jányok" szerepe jutott. Négy leány vonult, vállon tartva a rudakat, a koszorúkkal, melyeket úgy készítettek el ügyes kezű asszonyok, hogy korona formájú drótvázra szőlőfürtöket kötöztek fel, pántlikákkal varázsolva még díszesebbé az összhatást. Jellegzetes szüreti hangulatot árasztott a kádakkal, félfenekű hordókkal megrakott „hosszúszekér", melyen kisebb surbankók üldögéltek, 445