Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VIII. Jeles napok, ünnepnapok - 3. Gazdasági ünnepek

Adjon isten, gazd'uram, jó napot! Nyissa ki az ajtót, az ablakot! Nagy boldogan nézzen végig rajtunk, sej, gazd'uram, mert már learattunk. A fenti dallal kezdődő kis népi színjáték során több rigmus követte egymást. A versek, gyaníthatóan amiatt, hogy művi eredetűek, nem épültek be szervesen az ipolypásztói aratási ünnepség népi dramaturgiájába; iskolások szájából hangzottak el, méghozzá alkalomszerűen, így csupán töredékeiket őrzi ma már az emlékezet. Az „aratógazda" rigmusából, amely válaszképpen hangzott el a menetet köszöntő földesúr szavaira, ez a tréfás töredék maradt fenn épen: Így lesz majd ez rendjén: mienk lesz a magja, Gazduramé meg a szalma meg a pelyva ... Az aratógazda után a marokszedő lányok köszöntötték — átadva nekik egy-egy díszes koszorút — a földesurat, feleségét, fiát és leányát. Az utóbbinak az alábbi — talán a mára elfeledett strófák hangvételét is érzékeltető — szöveget mondták: Juditka leányzót sem feledjük el mi, ő hívott minket mindig ebédelni. Most is számban érzem még azt a jó kását, nem főzheti annak bizony senki mását. Ezt követően az aratógazdát köszöntötték a marokszedő lányok, majd pedig asztalhoz ült a társaság. Húst, bort, süteményt az aratási menet résztvevői vittek még az ünnepség kezdete előtt a kocsmába, ahol aztán kivilágos-kivirradtig ettek, ittak, vigadtak, sorra énekelve kedvelt — s a kezdősorokkal jellegzetesen helyivé avatott — népdalaikat: A pásztói kert alatt, kert alatt, rézsarkantyúm ott maradt, ott maradt. Gyere, babám, keresd meg, sej-haj, keresd meg, ha megleled, pengesd meg, pengesd meg. 444