Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VIII. Jeles napok, ünnepnapok - 2. A tavasz ünnepei

vük választottjától a legények ilyenkor aranyozott rozmaringot kaptak. S mit tett az a leány, akinek álmaiban-vágyaiban volt még csak „szerető"je? Gyúrt három gombócot. Az egyikbe olyan cédulát tett, amelyre az áhított legénynek írta fel a nevét: a másikba olyat, amelyen egy számára közömbös név állott; a harmadikat üresen hagyta. Vajon melyik gombócot veti föl legelőbb a forró víz? Ha az üreset, jövőre is szerető nélkül marad a leány. Ha a közömbös cédulájút, olyasvalaki vet rá majd szemet, akinek előtte föl is út, le is út. Ha viszont a vágyott legény cédulájával vetődik víz színére a gombóc, sokat sejtetőn kezdődik az újesztendő: van remény a viszontszerelemre. Űjév napját a felnőttek otthon, családjuk körében töltötték; más házakhoz köszönteni csupán a fiúgyermekek jártak, akik fillért-koronát lesve harsogták a rigmust: Kicsi vagyok, székre állok, onnan egy nagyot kiáltok: Boldog újévet kívánok! A beköszöntő újesztendő boldog voltát a ház asszonya is igyekezett befolyásolni. Karácsony ünnepén libát, kacsát tálalt föl; újév napján viszont semmi pénzért sem tett volna szárnyast az asztalra. Azt tartották ugyanis, hogy az újévi szárnyas „érepő a szerencsévé", illetőleg „hátrakaparja a szerencsét Sertéshúst kell enni, javallotta a néphit, a malac tudniillik „előtúr, a szerencse felé halad". 2. A TAVASZ ÜNNEPEI Űjév napjának elérkeztével (ha csak a gyakori farsangi mulatságokat nem soroljuk ide, amelyekhez viszont különösebb szokások és hiedelmek nem fűződtek) a református Ipolypásztó számára alaposan megritkultak az esztendő további ünnepei. Vízkeresztet (január 6.) mint időjárásjósló napot —• azt állítva, ha „megcseppen" az eresz, olvad a hó vagy esik az eső, hosszú lesz még a tél — számon tartották ugyan az egykori öregek, ünnep azonban nem kapcsolódott ehhez az idő440