Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VIII. Jeles napok, ünnepnapok - 2. A tavasz ünnepei

ponthoz, mint ahogy nem kapcsolódott — természetszerű fele­kezeti okok folytán — gyertyaszentelő (február 2.), Balázs (február 3.) vagy Gergely (március 12.) napjához sem. Nem tartotta ünnepnek a református közösség a barkaszentelést, a virágvasárnapi kiszehajtást sem. A téli ünnepkör után a leg­közelebbi szokás- és hiedelemanyagot a nagyhét előlegezte falum számára. Ez a hét a tisztálkodás jegyében zajlott. Meg­nyilvánult ez abban a racionális szokáscselekményben, mely szerint sokféle teendőjük dacára az asszonyok húsvét előtt mindenképpen szakítottak időt a nagytakarításra, a szobákat hófehérre, a külső falak alját tengerkékre felújító meszelésre; s megnyilvánult a jelképes tisztálkodásnak abban a hiedel­mében is, mely szerint az a leány, aki kora hajnalban úgy visz vizet az Ipolyról, hogy vele senki se találkozzék, senki se szólítsa meg, a „szótalan vízben" megmosdván, megtisztul a pletykák foltjaitól. A nagyhetet követő húsvétnak falumban két jellegzetessége volt: az egyik a pásztorkalács-osztás (ezúttal, tülökszóval je­lezve jöttét, maga a kanász gyűjtötte zsákba házról házra járva a kalácsot s a vele járó butélia bort), a másik pedig a locsolkodás, vagy ahogy nálunk mondják: az öntözködés. Kisfiúk, kamaszok, legények csapatai járták végig a falut, ki nem hagyva egyetlen hozzájuk illő lányos házat sem. A kisebbeket az ügyes kezű asszonyok által pingált, geometri­kus — hosszanti s keresztben futó — mintákkal díszített, végein levél- és szegfűvirág-ra j zolatokkal ékes hímes tojás vonzotta a lányos házakhoz; a legényeket meg az, hogy meg­mutathassák — vödörrel zúdítva a vizet a kúthoz kicipelt leányra — kivagyi voltukat. Ha netán hangász toppant a ház­hoz (mivelhogy, hasonlóan a karácsonyhoz, húsvétkor is jár­ták a falut zenés köszöntővel a muzsikus cigányok), talpalá­valót is húzatott a legény, forgatva a meglocsolt leányt kinn az udvaron, hogy csak úgy fröcskölt ruhájából szerteszét a víz. Nem maradtak persze adósok a leányok sem; a hétfő a fiúké, a kedd viszont, lévén az leányok locsolkodó napja, az övék volt: fondorlatosságuk latba vetésével igyekeztek is minél alaposabban visszalocsolni eláztatóikat. A legpompázatosabb, életerőtől kicsattanó tavaszi hónap, a május eljöttét „májjá" állításával adták hírül a leányoknak 441

Next

/
Thumbnails
Contents