Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VIII. Jeles napok, ünnepnapok - 1. A téli ünnepkör

těsen ěverte a tejet", hogy kiűzze belőle a rontó szellemet, intve a háziakat: „vigyázzák meg jól, ki gyün be összetörve, összeverve az udvarra". Élt a parasztság körében az a képzet is, hogy a keveset tejelő tehenet éjjelente „nagy fekete macska képibe" szopja meg a boszorkány. A tej haszon elvitelével kapcsolatos a boszorkányok Szent György-napi harmatszedésének hiedelme is. Falum kántortanítója a harmincas évek vége felé jegyzett le egy történetet, amely azzal indul, hogy egy szolgalegény éjféltájban mozgolódásra ébredt az istállóban. Két boszorkány ereszkedett le a padlásról seprőnyélen. A szolga utánuk lopakodott, követte őket a rétre, ahol azok kibontották a nyakukba vetett abroszt, s húzogatni kezdték maguk után a füvön, mondogatva: „Szedek is, hagyok is, szedek is, hagyok is." Mármint harmatot. Nosza, ledobta magáról a szűrt a legény is, húzogatta azt a nedves fűben, mondogatva közben a varázsigét. Első kakasszóra, akárcsak a boszorkányok, hazatért, lefeküdt ő is. Fölébredve mit lát? Irósvaj csepeg a szűréből. A legelőn szedett harmat vajjá alakult, napnál világosabb immár, miért nem tejel jól harmattalan fűtől a tehén... A fentiekhez hasonló boszorkánytörténetek ismeretében érthető, miért nem láttak idegen portán szívesen asszonyt -— „boszorkányt" — Luca-napkor, s hogy miért dörzsölték be istállóik ajtaját fokhagymával, esetenként „pápista" keresztek odarajzolásától sem idegenkedve, még a kálvinista gazdák is, azt tartva, hogy a fokhagyma szaga elriasztja állataik közeléből az ártó szellemeket. Karácsony böjtje, az év egyik legnagyobb ünnepsorozatának nyitánya, félünnepnek számított. Míg az asszonyok takarítottak, sütöttek, főztek — a böjtnek megfelelően nem zsíros ételeket, hanem „didéllé-t, azazhogy barátfülét —, a férfiak almot, szénát, szecskát készítettek be az állatoknak, hogy az ünnepek alatt minél kevesebb gondjuk legyen az etetéssel. Ezen a napon vitték ki a családok nagyobbacska gyermekei a juhász- és kanászházhoz a fonott mintázatú „pásztorkalács"-ot a hozzá tartozó üveg bor kíséretében. Az ajándék fejében a kanász (a juhász azonban sohasem) fűzfavesszőkötegből „pásztorv esszö-t húzatott. Ahány ág a vesszőn, anynyit fial majd a koca — tartotta a hagyomány. E karácsonyi vesszőt a gyerekeknek haza kellett vinniük; otthon a szülők 437