Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VIII. Jeles napok, ünnepnapok - 1. A téli ünnepkör

könnyedén rájuk vertek vele — „elpatyingolták" őket —, hogy ugrándozzanak, frissek legyenek és elevenek, mint a születendő barikák és „busikák" (kismalacok). A pásztorvesszőt, talán mert azt a „tudós" embernek tartott kanász afféle varázsvesszőjének tartották, a sarokpad csapolásába vagy a mestergerenda fölé szúrva hosszú ideig őrizgették; egyesek szerint új esztendeig, mások szerint pedig egészen tavaszig, mert vele hajtották ki az udvarból az állatokat, amikor először mentek az évben legelőre. A jószág szaporulatát, egészséges voltát célzó mágikus praktika rejlik a pásztorvesszőhöz fűződő hiedelmek mélyén? A kanászember mágikus-misztikus alakjának tisztelete váltotta ki a kalácsajándékozás szokását? Hajolhatunk az utóbbi felfogásra is, hiszen a tízes évek híres ipolypásztói kanászának, a Bartók Béla jelenlétével megtisztelt nevezetes Hont megyei kanászhangverseny győztesének, Csuvara Mihálynak a tetteiről még ma, hét évtized múltán is elevenen él néhány „igaz" történet. Ha a szőlőhegyi pincesor alatt kanyargó úton terelte a kondát, nemcsak hogy pohár borra invitálta őt meg, hanem öblös, egy-másfél liter űrtartalmú tülkét is itókával töltette teli a szokás. Történt egyszer, hogy egy borissza társaság figyelmen kívül hagyta e szokást; mi több: kötekedni kezdett a kanásszal. Erre az megfordította tülkét, a másik végéről belefújt, s egyszeriben hatalmas fekete kanok robogtak elő, hogy szolgálatába álljanak, csak úgy rengett alattuk a föld. „Szétszedesselek a kanokkal?" — kérdezte Csuvara a bent lapulókat, miközben a kan disznók oly veszettül zörömböltek már a nagy gyorsan bezárt pinceajtón, hogy majd* bedöntötték azt. Könyörgés volt a válasz: békülnének már, s bort is adnának ők, csak küldje, küldje el a rusnya agyarasokat. öriz falum emlékezete egy — a sírgyalázás nyirkos misztikumát lehelő — történetet bizonyos V. nevezetű kanászról, aki koponyát s csontokat szedett föl a temető egyik sírjából. Zsákmányával — melyet később a kanászházban találtak meg a csendőrök, akiknek figyelmét a vő hívta fel az esetre — a faluval összekülönbözött, bosszút forraló kanász „rontani" akart, a csordakútba szándékozott szórni a csontmaradványokat: hulljon el mind egy szálig a jószág, menjenek tönkre 438