Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VIII. Jeles napok, ünnepnapok - 1. A téli ünnepkör

Luca napját boszorkányos napnak tartotta a néphit, márpedig a boszorkák mindig is az asszonyok közül kerültek ki. Hogy milyen próbatételek kiállása után válhattak a természetfölötti erőkkel felruházott lelkek kiváltságos szektájának tagjává, arról az Ipoly menti néphit, a szakállosi Dobrovolni Antal lejegyzésében, a következőket tartotta: Aki szeretné, hogy bekerüljön a boszorkányok közé, „éjfélkor menjen ki a keresztútra, s a kezében egy azon vagy az előző évben termett csipkebokor ág at vigyen, és a keresztút közepén a csipkeággal egy jókora kört rajzoljon maga körül, aztán nyugodtan várja a következendőket. Legelőször egy tüzes kerék gurul feléje, de meg ne ijedjen tőle, és a körből ki ne lépjen, mert ez a kerék a kört kikerüli; ezután egy dühös bika szalad feléje, szarvát nekiszegve, de most se ugorjon ki a bűvös körből, mert ha kilép, hát el van veszve, a bika elgázolja őt. Ha e két próba jól ki van állva, jönnek a boszorkányok, és fölveszik őt társuknak úgy, hogy az egyik ujját lemetszik, és így az illető saját vérével beírja egy könyvbe a nevét, aztán az ujját visszateszik a helyére, s az azonnal a helyére forr, és mindez fájdalom nélkül történik. Ettől fogva aztán a boszorkányok mindenhova viszik őt magukkal, és ellátják minden jóval, mit szeme-szája megkíván, de hogy hol jár velük és mit csinál, azt nem szabad senkinek sem elmondania, mert akkor a boszorkányok bosszút állnak rajta!" Hogy is volna szabad elfecsegni, mi mindent követnek el a boszorkányok, s még inkább, hogy kik is valójában ők! Sokféle rontás elkövetőit látta bennük a néphit. Számos történet szól fondorlatos alakváltozásaikról. Egy leánytól hazaballagó legényt — így tartja számon falum emlékezete — a leány nagyanyja, aki ellenezte az udvarlást, fekete macska képében rontott meg. A legény, megijedvén a lábát vadul körülugrándozó állattól, „agyon akarta szúrnyi a macskát a bicsakjává, oszt ugy belevágta a saját lábába a csizmán kérésztő a bicskát, hogy alig birta kivénnyi. Ugy mégbetegédétt a szívire az ijedsígtő, hogy belehalt". Boszorkányoknak tulajdonították a parasztemberek a malac szemmel verését, a tehén megrontását is. Véres tejet fejtek a tehéntől? A rontás ellenszereként a kanász, akit ugyancsak varázsképességekkel ruházott fel az Ipoly menti néphit, „csipkefává réttene436