Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VII. "Lakodalom van a mi utcánkban" - 5. Vacsorától hajnalig

lem! Mert hát: csapodár a jány! Mert hát: meg kell a szívnek hasadni! Mert hát: hiába — százszor is! ezerszer is! —, hiába hogy: Nyílnak már az orgonavirágok, sej, tavasz akar lenni. Azt hallottam, kedves kis angyalom, hogy nem akarsz szeretni. Szeress, kis angyalom, hogy ne legyek árva, hogy ne mondják rólam a faluba, mért van a szívem gyászba. * Vártalak az este, babám, sokáig, nyolc órától egész kilenc óráig. Nem győztelek várni, babám, ne is gyere már, más ül az ölembe, ha te megcsaltál. De szeretnék szert tenni egy csikóra, de még jobban egy piros-barna kislányra. Kék a szeme, két orcája piros lánggal ég, fáj a szeretőmnek a szíve, ha rá néz. * Édesanyám, de víg voltam azelőtt, míg eljárt a szeretőm a ház előtt. De mióta nem jár erre a régi babám, édesanyám, még a nap sem úgy süt rám. Megy a kocsi, porzik az út utána, három kislány ül a kocsi farába. Harmadiknak nincsen apja, sem édesanyja, egész héten rajtam ragyog a csókja. * 427