Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VII. "Lakodalom van a mi utcánkban" - 5. Vacsorától hajnalig

derekába kapaszkodva, meghajolva alkották a ló testét; az előttük álló legény pedig zsákból, tarisznyából formált lófejet viselt. A lovat egy „maskarás" (maszkos) legény vezette be a lagziba, s vásári jelenetet játszva árulni kezdte az állatot. Az alkudozás vége mi más lehetett volna, mint áldomás? A ponyva alatt a legények kezében kézről kézre járt a borosüveg. Távozáskor útravalót is kaptak: ételt, italt. A színjátékot tetszés szerint követhette újra az ének, újra a tánc. Szüneteiben a duruzsba igyekezett szórakoztatni a násznépet, többnyire megverselt ótestamentumi történetekkel. Közülük egyet — valószínűleg csattanós vége nélkül — nagyapám emlékezete így őrzött meg: ótestámentomból van bizonyítványom, hogy legvénebb ember vagyok a világon. Tudom, nem hiszik el a tisztelt vendégek, ösmertem Ádámot fiatal legénynek. Mikor Ádám apánk nőül vette Évát, én voltam a vőfély, kaptam szép bokrétát. Mert megcsókoltam a menyasszonyt a lábán, ezért rám sokáig haragudott Ádám. Mikor Ádám fia, Káin vándorló lett, senkitől se kapott se szállást, se helyet. Nincs bizonyítványa — ez volt a felelet, én írtam szegénynek egy jó útlevelet. Az özönvíz alatt úgy maradt meg éltem, hogy Noé komámmal én összebeszéltem. Segítettem neki a bárkát csinálni, hogyha ez nem igaz, lehetek akármi. Az Ararát hegyén, ha fagyott a hólé, sokszor szánkóztam ott én, s az öreg Noé. Sokszor földöntöttem Szemet és Jáfetet, ilyenkor az öreg jóízűt nevetett. Pincéjébe sokszor elhitt Noé koma, kivált ha jó bőven termett a páskoma. Ha a násznép kifújta magát, a cigányok újra rázendítettek a talpalávalóra, vagy az asztaloknál húzták a lagzis had fülébe a nóták sorát. Mert hát: szerelem, szerelem, átkozott gyötre426