Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VII. "Lakodalom van a mi utcánkban" - 5. Vacsorától hajnalig

Nincs édesebb, nincs édesebb a fekete szőlőnél, nincs kedvesebb, nincs kedvesebb az első szeretőnél. Mert az elsőt felejteni nem lehet, míg engemet a fekete föld alá nem temetnek. Ha elindult, ha elindult ez a gőzös, hadd menjen, énutánam, énutánam senki ne keseregjen. Aki pedig énutánam kesereg, azt a kislányt, azt a kislányt a jó Isten áldja meg. * Az én csárdás kis kalapom felakasztom a szögre, három álló esztendeig nem teszem a fejembe. Majd fölteszem október hó elején, szabadságos kék nefelejcs lesz a tetején. Tiszán innen, Dunán túlon van egy karó leverve, ahhoz van a kis pej lovam kötőféke megkötve. Kantárszára hosszúra van eresztve, ne sírj, kedves kis angyalom, nem leszel elfelejtve. Százados úr azt mondja a bakának, ne menj haza, maradjál itt zupásnak. Három aranycsillagot fogsz kapni a gallérodra, egész század hallgat a komandódra. Százados úr, köszönöm a jóságát, adja másnak azt a három csillagját! Van énnekem odahaza kökényszemű galambom, annak a két szeme az én csillagom! A fenének aranycsillag, ugye, koma, ugye, sógor? Haza, haza a babánkhoz! Leányok közt a legszebbik, leányok közt a legjobbik ki más, mint a galambom? 422