Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VII. "Lakodalom van a mi utcánkban" - 5. Vacsorától hajnalig

Vöfények érkeztek híres Perzsiából, követül küldöttek engem Szittyából, nehogy az étel az asztalon elhűljön, felmelegítési dologba kerüljön. Tessék mindnyájuknak helyre telepedni, így a muzsikus is meg fog melegedni. Ami tőlem telik, mindent elkövetek, jó étvágyat! Egyetek, egyenek kelmetek! Miután mindenki a helyére telepedett, újabb rigmus következett. Részint az új párra irányította a figyelmet, részint pedig afféle vacsorakínáló volt: Kezdetben teremte Isten mindeneket, akkor teremtette az emberi nemet. Az Atyaistennek ő szent áldásából szerez párt, ki akar, szent akaratjából. N. N. szerzett magának párt, mert ő egy jó leányt a szívébe zárt. Egybe is kötötték előttünk magokat, kiket mi tisztelünk mint új házasokat. Hogy ez igaz, annak itt a jele: a házigazdánknak első tál étele, melyet szívesen ád, és igen örül, hogy ily sok szép vendéget lát asztala körül. Tessék, ebből tehát mindnyájan egyenek, jó étvágy-, gusztussal, kívánom szívesen. De mielőtt hozzányúlnának a kanálhoz, Istenhez az égbe' ekképp imádkozzunk. A fölállva elmondott ima után a násznép végre hozzáláthatott a vacsorához, amely mindig levessel kezdődött. Fölötte a duruzsba ezt a verset mondta: Itt van az első tál, jó levest behoztam, és hogy el ne ejtsem, mindig imádkoztam. Szakácsnéval jól megfűszerszámoztattam bors-, gyömbér-, sáfránnyal, még meg is sózattam. őrölök, ha tálat viszem ki üresen, 417