Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VII. "Lakodalom van a mi utcánkban" - 5. Vacsorától hajnalig

Férj, feleség, együtt sokáig éljetek, férj, feleség mindig boldogok legyetek. Boldogok, ó, százszor, ezeket kívánom szívemből tinéktek. Befogadáskor érdekes műveletekkel igyekeztek befolyásolni a menyasszony sorsának, viselkedésének majdani alakulását. Az örömanya mézzel fogadta: édes élete legyen. Az udvaron föl kellett rúgnia egy vödör vizet. Okát és célját adatközlőim többsége ma már nem tudja; egyikük szerint azért volt erre szükség, hogy a menyasszony majd „könnyen szüljön". Életadó, ősi elem a víz, a parasztemberek archaikus hiedelmeket őrző tudatában összekapcsolódhatott a magzatvízzel is; föltételezhetően innen a szokás. Mielőtt a menyasszonyt bevezették volna a házba, a küszöbre egy négy-ötéves fiúgyereket fektettek — szívesen vállalkozott a föladatra, mert markát egy-két korona ütötte érte —, akit a menyasszonynak keresztül kellett lépnie. Ezzel azt igyekeztek elősegíteni, hogy a menyasszonynak legyen majd gyereke; mások szerint hogy az elsőszülött fiú legyen. Mivel a régi nagycsaládi szervezetben elsőrendű szempont volt, hogy az új családtag dolgos, házias legyen, a munkához való viszonyának alakításáról sem feledkeztek meg. A lakodalmi konyhára vezették a menyasszonyt: forgassa meg a húst, keverje meg az ételt. 5. VACSORÁTÓL HAJNALIG Mire a menyasszony átvitelén és befogadásán túlestek, estébe fordult már az idő. Egy-két kör eltáncolása után kezdték hát fölszolgálni a lagzis vacsorát. Az ételek behordása a duruzsbák és a rokon legények feladata volt. Előtte azonban a duruzsba asztalhoz invitálta a vendégsereget: Uraim, az asztal meg vagyon terítve, kés-, tányér-, villával el vagyon készítve. Jönnek az étkek itt sorjába, ez a sok vendég nem ül itt hiába. 416