Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VII. "Lakodalom van a mi utcánkban" - 4. A menyasszony befogadása

E könnyes, sírással-rívással kísért búcsúztató után a menyasszonyt végre átadták a vőlegénynek, aki indult volna vele hazafelé. Ám csak indult volna, mert a kapuban a menyasszony vendégei állták el útját, sokszor karókkal fölfegyverkezve, s nem hagyták kinyitni a kaput. Mint a lagzinak annyi mozzanata, tréfás szokás volt ez is. Vagy tán azt az ősi hagyományt őrzi, hogy az elvett leányt meg kell venni? A legények ugyanis csak bizonyos váltságdíj fejében engedélyezték az elvonulást; a kapott pénzt pedig a lagzi utáni napokban a kocsmában elmulatták. 4. A MENYASSZONY BEFOGADÁSA A kapu kinyitásával a menyasszonykikérés nagy, érzelmes ceremóniája befejeződött, s megkezdődött a menyasszony átvitele a vőlegényes házhoz. (Itt jegyzem meg, hogy az eddig leírt — az esküvőtől a menyasszony kiadásáig ívelő — jelenetsor az ipolypásztói lagzis hagyományoknak a legrégiesebb rétegét képviseli. A harmincas években a lagzis színjáték némileg egyszerűsödött: az esküvőről mindkét násznép a menyasszonyi házhoz ment, s azon nyomban, duruzsbák küldését s egy utcai vonulást megtakarítva kérték ki a menyasszonyt.) Vendégei közül a kiadott menyasszonyt rendszerint csak a koszorúslányok kísérték el a vőlegényes házhoz. Vonult tehát ismét a lagzis menet, végignótázva az utcát. Csak lakodalomkor énekelt, tehát a szó szoros értelmében lagzis nótát adatközlőim csak egyet tudtak említeni (az „Édesanyám, adjon isten jó estét" kezdetűt), azt viszont állítják, hogy menyasszonyátvitelkor az ismert „Káposzta, káposzta, téli, nyári káposzta" kezdetű dal járta. Eltelve a menyasszony megszerzése által kiváltott büszkeségtől, a menet nem fukarkodott a vidám kurjantgatásokkal. Céltáblájuk, legyen szó dicséretről, pajzánkodásról vagy csúfolódásról, sokszor maga a menyasszony: A menyasszony jaj, de szép, véle hálni szeretnék! * 414