Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VII. "Lakodalom van a mi utcánkban" - 3. Esküvőtől a menyasszonybúcsúztatásig

Édesanyjához megy, és megcsókolja. Kedves édesapám, legelső szavamat, én hozzád intézem búcsúzásomat, ki engem tápláltál, ruháztál és szerettél, légy mindezekért áldva az Istennél. Sok bú nyomta szíved, hogy engem boldoggá tegyél, Istennek szépen felneveljél tiszta erkölcsökben, igaz munkásságban. Bocsáss meg nekem, drága jó apám, ha megbántottalak életed folyamán. Apjához megy, és megcsókolja. Kedves testvéreim, el ne feledjétek, mily tiszta szívből eddig szerettelek. Szeressük eztán is egymást, bajban és örömben, el ne feledjük egymást egy egész életben. Egybe szeressétek drága jó szülőinket, helyettem is, kérlek, szolgáljátok őket. Áldjon meg az Isten, a mennyei atya. hulljon mindnyájatokra az ég harmata. Testvéreihez megy, és megcsókolja őket. Kedves leány pajtásaim, most hozzátok fordulok, hogyha rátok nézek, szinte felvidulok. Most már seregiektől más útra indulok, éppen ezért egy kicsit most búsulok. Nem lesz már többé maradásom, férjem háza felé lészen utazásom, ahogy férjem akarja, úgy lészen járásom. Jaj, de hamar elmúlt az én leányságom! Adjon az Isten nektek is hű párt, szívből szeretett, szerelmes hites társt, társaitokkal soha el ne hagyjon, s egykor országába magába fogadjon. Pajtásaihoz megy és megcsókolja őket. 413