Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VII. "Lakodalom van a mi utcánkban" - 3. Esküvőtől a menyasszonybúcsúztatásig

kellett küldenie duruzsbáit a menyasszonyos házhoz, hogy „kérjék ki a menyasszonyt". Föl is kerekedtek, s alakoskodó játékkal köszöntek be oda. „Még mielőtt helyet foglalnék, egypár szót szólanék, tisztelt násznagy uram" — mondta a vőlegény küldöttje, s megkapva az engedélyt, versben adta elő jövetele okát: Én a seregemmel nagy messziről jöttem, el vagyok fáradva a nagy sietségben. Amint közeledtünk, én azt észrevettem, hogy itt e hajlékban mulatoznak többen. Követeket küldtem ide hevenyében, hogy tudassák vélem, mi lehet ez itten. Fel is kértem őket, hogy kérjenek helyet, hogy seregemmel együtt megpihenhessek. Követeim vissza aztat a hírt hozták, hogy itt, e hajlékban van csak szép mulatság! És hogy minket itten szívesen fogadnak, merthogy most értük el a várva várt házat, hogy itt megtaláljuk, amiért fáradtunk, És ha azt megkapjuk, akkor odébbálljunk. Az odébbállás azonban nem ment egykönnyen: a menyaszszonynak „ára" volt. A násznagy ugyanis találós kérdéseket adott fel a duruzsbáknak. Ilyeneket: „Hol nyől a csont lyuk nélkül?" (Megfejtés: A tojásban.) „Mikor szűnik meg a mannahullás?" (Ha a kanász földjére érünk.) És: „Ki volt a legboldogabb ember a világon?" (Ádám, mert nem volt anyósa.) És: „Menyasszonynak van, vőlegénynek nincs, a majomnak elő'-hátó' van. Mi az?" (Az m betű.) A megfejtéseket persze — hiszen hagyományozódó folklóranyagról van szó — rendszerint mindenki tudta; de hát a „nagy messziről" jött idegeneknek bizonyítaniuk kellett talpraesettségüket. Ha ez sikerült, a menyasszonyos ház násznagya engedélyezte, hogy a vőlegény átvonulhat a menyasszonyért. A jó hírre fölkerekedett hát a vőlegény háza népe, s vonult, megint csak dal- és muzsikaszóval, vonult a sereg végig az utcán a menyasszony háza felé. Nagy hangon kurjantgatták a nézelődőknek: 408