Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VII. "Lakodalom van a mi utcánkban" - 3. Esküvőtől a menyasszonybúcsúztatásig

•— mint látni fogjuk — a régi lagzi során többször is végig kellett vonulni a községen. Babonás hiedelmekkel igyekeztek hát befolyásolni az időjárást: a menyasszonynak tisztára kellett kaparnia a tányért, a csokoládémázas, töltelékes tálat, hogy másnapra biztosan derült legyen az ég. 3. ESKÜVŐTŐL A MENYASSZONYBŰCSÜZTATÁSIG Az esküvő napjának reggelén a menyasszony már izgatottan készülődött. Csinosította magát. Megvolt ennek is a titka. Rózsás lavórban kellett mosdania: részint hogy megszépüljön, részint meg hogy asszonyi élete rózsás legyen. A menyasszonyt régebben édesanyja öltöztette; újabban ott forgolódott körötte a varrónője is. így telt az idő délelőtt tizenegyig. A régi, szerda napi lagzikban általában ekkor kezdődött a szertartás. Előbb a jegyzőnél, mivelhogy a házasságkötés 1894 óta nemcsak az egyház, hanem az állami szervek előtt is kötelező. A „polgári esküvő" előtt a községházánál találkozott a lányos, illetve a vőlegényes házból külön-külön kiinduló két lagzis menet. Akár egy irányból jöttek, akár egyikük az Alvégből, másikuk a Fölvégből, úgy illett, hogy a menyasszony népe érkezzék előbb a községháza elé. Bent aztán a jegyző a násznagy tanúk jelenlétében összeadta az új párt. Hanem a polgári esketés után még mindig külön-külön vonult a két lagzis sereg a templomba. Elöl a menyasszony a maga násznépével, utána a vőlegény a maga hadával. Mindkettőt cigánybanda kísérte végig a falun. A szokások szerint a „Ledőlött, ledőlött a szénaboglya teteje", a „Réten, réten, sej, az ipolypászti réten", a „De szeretnék hajnalcsillag lenni" s az „Elvágtam az ujjam, jaj, de fáj" kezdetű dalokat húzta. Meg az alábbit: Ez a kislány akkor szép, mikor koszorú van a fején. Megy az isten házába, ráborul az Űr asztalára. 406