Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VII. "Lakodalom van a mi utcánkban" - 2. Háztűznéző, eljegyzés, "hídosás"

bent, a házban tartották: tavasszal, jobb időben kint az udvaron, ponyvasátor alatt is tanyázhatott a vendégsereg. Külön gondot okozott — hisz kölcsönző nem volt — a számos fazék, „katlan" (üst), tányér, kés, villa, kanál beszerzése a rokonoktól, ismerősöktől. Archaikus hagyományra — gondoskodjék mindenki a maga evőeszközéről! — következtethetünk az alábbi, kisduruzsbák mondta hídosóból: Réce, ruca, vadliba, gyűjjenek a lagziba. Kést, kanalat hozzanak, hogy éhen ne maradjanak! Berendezték — rendszerint a kiskonyhában (a „ház"-nak nevezett főépülettel párhuzamosan álló nyárikonyhában) — a lakodalmi konyhát. Ha a szükség úgy kívánta, helyet kaphatott az udvarban is, ponyvatető alatt. A bort, hogy ne kelljen lépcsőket mászni, a pincéből a kamrába helyezték át. A lagzi alatt valamelyik férfi rokon gondoskodott arról, hogy a sűrűn ürülő üvegeket újratöltse. A kamrában kapott helyet a házi főzésű pálinka is, óriási üvegdemizsonban várta, hogy kisebb üvegekbe húzzák le. A rokonok közül kikerült gazdaasszonyok már a lagzi előtti napon sürögtek-forogtak; sütötték a „kócsos kalács"-ot. Kerek formájú, sajátos fonással díszített perecféleség volt. Csemege és egyúttal lagzis jelkép: díszként húzták a borosüveg nyakára, s a lakodalmas menetben így vonultak vele végig a falun. Megkínálták vele a nézdegélőket; sokszor egyszerűen közéjük dobták. A rokonok a lagzi előtti estén vitték el — már sötétben, hogy senki se lássa — a lakodalmi konyhára szánt tyúkot (újabban tortát, süteményt is). Ez a szokás jócskán nehezíthette a szakácsnők gondját, hiszen a tyúkok megkopasztasa, megtisztítása is másnapra maradt. Ezzel egy időben adták át a fiatal párnak szánt — csak újabban divatba jött — ajándékot is. A háziak a vendéget leültették; az idő a gyűlő ajándékok megtekintésével, poharazgatással telt. S a beszéd témája mi más lehetett volna, mint a holnapi nagy nap. Számtalanszor elsóhajtották, hogy csak jó idő legyen, el ne mossa a lagzit az eső. Roppant fontos volt ez, mivelhogy 405